Századok – 1943

Ismertetések - Tamás Lajos 118

TÖRTÉNETI IRODALOM 21 A kötet célja miatt nem lehetett többet mondani, de kívánatos lenne rendre feldolgozni az itt csak érintett nagy anyagot: egyenként megvizsgálni az eddiginél teljesebb megvilágítást érdemlő katolikus és református tanárok tudományos értékét a saját idejükben, nevelői tevékenységük módját és hatását. E közben tisztábban látszanának meg a XVII—XVI11. század folyamán Erdélyben érvényesülő külföldi hatások. Azok is, amelyek miatt a bécsi kormányzat a XVIII. század második felében annyira megnehezítette a protestáns ifjak külföldre utazását. Az erdélyi református kollégiumok jórészt feldolgozatlan levéltáraiban, az Erdélyi Nemzeti Múzeumban őrzött családi levéltárakban és kézirati anyagban az egyetemes magyar művelődéstörténetnek valóságos kincsei rejtőznek. Ezt mindenki tudja, akit valamelyik itt is felemlített név valaha egyik-másik erdélyi levéltár iratcsomóihoz vezetett. A legbővebb feldolgozás sem cáfolná meg azt a helytálló szembeállítást (103. 1.), hogy a kolozsvári jezsuita, majd piarista egyetem tudományos középpontja volt az erdélyi magyar katolikusságnak, a protestáns tudósok pedig ily középpont híján csak egymástól elszigetelten dolgozhattak; ez így volt, sőt jórészt ma is így van, nemcsak Erdélyben. Azonban kiderülne egy másik tény is: egy-egy kiváló tanár vagy másfoglalkozású tudós, a felsoroltaknál jóval több, maga is, még inkább egy-egy iskola nevezetes középpontja volt kisebb-nagyobb vidékek szellemi életének. Éppen ez a sok-központúság idézte elő szélesebb körben a tudományos érdeklődés terjedését: a tanulni vágyó egyszerű emberek meg a főurak körében egyaránt. Ez a kétféle társadalmi réteg rendkívül érdekesen kapcsolódik össze éppen az egyetemi (akadémiai) tanulmányutak alakjában. Az ifjú főurakkal külső egyetemen járt fiatal emberek későbbi hatásának kutatása érdemes feladat, mert ez művelődésünk történetének nevezetes részlete és fényt vetne sok mindenre; az erdélyi lélek erejének egyik forrására, az iskolai nevelés hatására is. A református és unitárius ,,fő tanodák", meg az egy ideig egyetemi feladatot is teljesített kolozsvári katolikus líceum eredménye volt, hogy Erdély 1784-től 1872-ig „egyetem nélkül is egyetemi színvonalat tudott biztosítani tanulni vágyó fiainak" (183. 1.) s nemzedékről-nemzedékre erősödhetett az egyetem állításának óhajtása. Ezt így nem magyarázza, de az egyetem-állítás sürgetéséről tesz jelentést 1835-ben az erdélyi főkormányszék; a 40-es években pedig olyan élénk volt ez a kívánság, hogy (Hajdú J. is említi: Eötvös J. br. első minisztersége, 1933) Eötvös tervezte is a kielégítését. A kötet ezekről csak annyit említ, hogy az únió-bizottság 1848-ban H határozta a kolozsvári magyar egyetem létesítését (153. 1.). Ezt tudjuk, de az únió-bizottság eredeti jegyzőkönyvét eddig nem sikerült előkeríteni, tehát csak közlésekből. Pedig ez a mozgalom annál inkább kívánná a részletes felderítést, mert ugyanakkor román és szász törekvések is jelentkeztek s ezekre nézve az uralkodó is állást foglalt. Máiennyi is lényeges mozzanat az állami egyetem gondolatának