Századok – 1943

Ismertetések - Tamás Lajos 118

130 TÖRTÉNKTI IRODALOM hatással dolgozó, saját tanszéküknek, azaz szakjuknak sorsában nevezetes, folytatókat nevelő emberek is hiányoznak. Ez kissé elgondolkoztat az érdemek elismerésének és a történelmi igazságszolgáltatásnak esetlegességén. Ezek a hibák és számos kisebb-nagyobb tévedés (pl. Palágyi Menyhért nem volt Böhm Károly magántanára; a mennyiség- és természettudományi karon Apáthy István képesítette természetfilozófiából) a tárgy fontosságához mérve s az egyetemtől és kivált az első kolozsvári korszaktól távolabb állók szemében apróságok. Bizonyos azonban, hogy az eltervezés gondosságának és az összeállítás nagy munkájának így is szép eredményét a szerkesztés egysége esetén mégis zavartalanabbul élvezhetnők, kivált, ha mindegyik író el tudta volna kerülni megszokott, tehát kényelmes magyartalanságok kísértését. Következő megjegyzéseim a kötet egyes pontjaihoz fűződnek és abból a reménységből indulnak ki, hogy ez a kötet a díszművek rendes hatásától eltérően nem meggátolja, hanem megindítja tárgyának részletesebb feltárását. Az egyetemnek az előzményekhez való viszonyát pontosan fejezi ki az a tétel, hogy a kolozsvári egyetem „felállítása — jogszerinti közvetlen elődök nélkül is — több mint 300 éves kezdetekre utal" (25. 1.). Ezzel kapcsolatban jó lett volna a Függelékben János Zsigmond idejétől kezdve időrendben szószerint közölni az országgyűlések főiskola állítására vonatkozó határozatait, a fejedelmi alapító leveleket (Báthorvén kívül Bethlenét), I. Lipót és Mária Terézia rendeleteit s Eötvösnek a királyhoz tett legelső, 1869. évi előterjesztését is. Ez a sorozat nemcsak a legmagasabb fokú oktatás kívánságának, az egyetemi gondolatnak mondhatni állandó létét s tartalmának, a megvalósítás tervének és módjának időnkénti, lényeges változásait érzékeltetné, hanem a későbbieknek a megelőzőhöz fűződését (I. Lipót), az azzal való tudatos szakítást (Mária Terézia) és az előzményekre való minden tekintet nélkül1 a kezdés önállóságát is (Eötvös). A szász és román egyetemi törekvések ugyanilyen módú, időrendi bemutatása pedig teljessé tenné a háttérnek a rajzát és megérttetné a magyar egyetem létesülésének bizonyos körülményeit; a kötetben érintett ifjúsági mozgalmak távolabbi gyökereit is. Veress Endrének a Báthory-egyetem első, magában is szakadozott korszakáról írt s e kötetben felhasznált tanulmányán (1906) kívül figyelmet kíván Fontes Rerum Transylvanicarum е., 1911-ben megindított sorozata. Ebben az erdélyi jezsuiták levelezése és iratai az egyetem előzményei s általában az erdélyi nevelés története szempontjából bő és tudtommal még nem eléggé kiaknázott forrás. 1 Ezzel ellentétesnek látszik az a mondat, amely „a székbe Ivét vesztett egyetem újbóli megalapításának félszázados évfordulójá"-ról szól (330. 1.). Ha ez nem csupán a fogalmazás miatt érthető úgy, hogy a Ferenc József-egyetem már egyszer létezett, akkor e kötet tanúsága szerint is történelmi tévedés.