Századok – 1943
Ismertetések - Tamás Lajos 118
TÖRTÉNETI IRODALOM 119 szerint egyikük szerkesztői hatásköre sem volt teljes. Ez sajnálatos, mert így többféle egyenetlenség állott elő: itt gondos, sőt túlzottnak tetsző mérséklet, másutt helypazarló bőbeszédűség; nem egyszer ismétlődés, itt-ott pedig tudatos, bár szükségtelen ismétlés. Pl. a kolozsvári diákasztalról háromszor van szó (166., 267. és 271. 1.), mindig másként s a megvalósuláshoz vezető lépés kezdéményezője, az egyébként is nagyérdemű Lechner Károly 1897/8. évi rektor végül is említetlenül marad. Az egyetem elhelyezéséről kétszer szólva, először 1840-re (111. 1.) azután (248. 1.) 1829-re teszik a főépületnek a tanulmányi alaptól a kincstár által a gubernium számára való megvételét; 1829 a helyes szám. A könyvtárügy némelyik részlete is többször kerül szóba. Csak szerkesztői kéz törölhetett volna erőltetett, sőt a tárgyhoz nem is tartozó bevezetést, fékezhetett volna meg tudományos jellegű műhöz nem illő lendületet, tehetett volna érthetővé nem világos mondatfűzéseket s kímélhette volna meg a könyv megjelenésekor hivatalban levő minisztert nevének nem mindig elkerülhetetlen emlegetésétől. Egyetlen ember bizonyára nem lehet ura az egész anyag részleteinek, de mégis egynek kellett volna gondoskodnia arról, hogy a kolozsvári és szegedi tanárok névsorában teljesség, egyöntetű rend és hibátlan pontosság legyen (pl. Grosschmid Béni neve kimaradt; Riesz Frigyes nem „Szegedre távozott", hanem a miniszter akaratából Szegeden maradt; Tóth Lajos nem államtitkári, hanem osztálytanácsosi kinevezésekor, tehát nem 1922., hanem 1897-ben mondott le kolozsvári tanárságáról; Szegeden 1934-től fogva Várkonyi Hildebrand a neveléstan tanára is volt); — különösen pedig arról kellett volna gondoskodni, hogy ez egyhamar nem ismétlődő összefoglalásban alapos választ kapjon — a nagyon helyesen és majdnem teljesen elkerült — vitatkozás nélkül is minden vádoló és gyanúsító, hitelrontó állítás, amit a kolozsvári egyetemről s vele kapcsolatban a magyar művelődéspolitikáról híresztelnek. Azaz itt kellett volna megkapniok a határozott irányítást mindazoknak, akik ilyesmivel történelmi adatok alapján szembeszállani kötelesek, hivatottak, vagy szeretnének. E tekintetben többet lehetett volna ily terjedelemmel elérni, ha a tárgyak kijelöléséből látszó szerkesztői céltudatosság következetes szigorúsággal csak olyat nyomat ki, amire valóban szükség van és mindent előadat, ami ide való. A képek bősége és összeszedése, a tanárok születése és elhúnyta évének megállapítása becsülést érdemlő Sok fáradságba került; de az elhelyezés nem mindig találó, egy-egy megjelölés nem egészen pontos, néha alig tegnapi kép a kor jelzése nélkül mutat be régi időből nevezetes intézményt; némelyik tanár arcképe majdnem torzkép; többnek a képe nem kolozsvári működése idejéről való, hanem sokkal ifjabb vagy idősebb korából, holott szerezni amolyat is lehetett volna. Ha összevetjük a közölt arcképeket a kimaradottakkal, a legtöbb tanár működését személyesen vagy majdnem közvetlenül ismerő ember nem tudja felismerni a válogatás szempontját; az egyetemmel egész életükkel egybeforrott és nemcsak hogy teljes lélekkel, de annak idején mély