Századok – 1943
Ismertetések - Szabó T. Attila 116
126 TÖRTÉNKTI IRODALOM azonban egyszerű, emlékkönyvnél jóval többé teszi, Első ízben kapunk itt bővebb, bár többnyire most is csak összefoglaló tájékoztatást a tárgyra tartozó történelmi anyagban; némelyik fejezetből eddig csak kevesek előtt ismeretes kutatás becses eredményeit ismerjük meg; a legfőbb értéke pedig az, hogy a valóban érdeklődő, az egyetemek jelentőségét é-i kivált a kolozsváriét értő olvasóval a múltnak nagyon sok fontos kérdését véteti észre s ezekre vonatkozó, itt meg nem oldható feladatokra eszmélteti. A kötet tehát nemcsak azért értékes, mert az egyetem múltjáról tájékoztat, hanem azért is, mert e mult rendszeres feltárására útat mutat. Bizonyára ez a gondolat is részes volt a mű létrehozásában; ez nem engedi meg, hogy némán tudomásul vehető emlékkönyvnek tekintsük. Az erdélyi tudományos élet fejlődése régebben vonzó tárgya volt szellemi multunk kutatásának, de az érdeklődés azután ellanyhult; az egyetemi gondolat alakulását állandóan nyilvántartotta évkönyveiben maga az egyetem, de 25 éves történetének megírása (Márki S.) óta a rendszeres kifejtésnek kísérletéről sem tudunk; az 50. évben írt tájékoztatásnak más célja volt. Annál örvendetesebb, liogy itt Bisztray Gyula komoly utánjárással, a változó korszakok jellemének s protestáns és katolikus vezetőik ellentétes törekvéseinek egészen tárgyias, világos felfogásával bővebben összeállítja, amit erről tudunk. A jezsuita egyetem, valamint az 1773 után következett új alakulatok tanárai és tudományos munkájuk eddig hiányzó ismertetésével ki is bővíti az eddigi képet. Élénken kitűnik innen, miként haladt az erdélyi művelődés ügye előbb az egész magyar művelődés keretében, majd elkülönülve, ismét egyesülve, a felekezeti és egyetemesen magyar törekvések viszonyának hullámzása közben az állami egyetemmel való megoldás félé. A kötetnek ez a legnagyobb terjedelmű része (Az erdélyi tudományos élet és az egyetemi gondolat) a XIX. század elejéig halad, tehát igen nagy időkört foglal egybe és teljes kidolgozást érdemelne. A szerző útmutatása alapján rajzolt művelődéstörténeti térkép és az ehhez fűzött névmutató arra vall, hogy B. különös gonddal igyekezett Erdély szellemi életéről minél teljesebb képet nyújtani. Szabó T. Attila a hazatért egyetemmel 1872 óta szorosan együttműködött Erdélyi Múzeum-Egyesület történetét foglalja össze: nemcsak ismert adatokkal, hanem ezeken kívül „az EME. hősi korszaka" folyamán ébredt termékeny szempontokkal járul az egyetemet az erdélyi közvéleményben valósággal előkészítő és létesűlését a gyűjteményeivel megkönnyítő, nagyérdemű egyesület tevékenységének megítéléséhez s mostani helyzetének és feladatainak tisztázásához. Magát az egyetem történetét (1872—1919) Makkal László ismerteti. Részlet tanulmányok nem készítettek még elő igazi összefoglalást. Ezért a szerző inkább a külső jelenségekről szólhat, de a belső fejlődés, valamint az egyetemnek közvetlen környezetében való helyzete is érdekli s érzékeltetni törekszik az egyetem szellemét is. Önként érthetően Márki Sándornak az 50. év betöl-