Századok – 1942

Értekezések - SZIKLAY LÁSZLÓ: Egy felvidéki családi emlékkönyv a XIX. század elejéről. 65

EGY FELVIDÉKI CSALÁDI EMLÉKKÖNYV 85 kat alkalmaz, lia országos jelentőségű dologról van szó. Azonban mindabból, amit ilyen vonatkozásban latrn és német nyelven kapunk, nem világlik ki eléggé állításunk igazolása: vájjon valóban maradék nélkül a modern magyar nemzeti gondolathoz csatlakozott-e Pongrácz Imre a XIX. század elején? A vallási és pénzügyi sérelmek megállapítása és az ellenük való tiltakozás önmagában véve ezt még nem igazolja. De az utolsó cikk, a Magyar Tudományos Akadémia áldozatkész alapítóinak a följegyzése és az azt követő lelkesedő megjegyzés már igen sokat mond, annál is inkább, mert az adakozók névsorából kiviláglik: hogy ez nem családi, még kevésbbé egyéni hiúságból került bele a könyvbe, hanem egyszerűen azért, mert, mint a rendi nemesség tagja, a Pongrácz-család is tevékeny részese lett a nemzeti Magyarországért folytatott küzdelmeknek. Maga a család is ugyanazt a pályát futotta be ebben az időben, mint már említett kiemelkedő alakja, a könyv szerzőjének testvére: Boldizsár. Igen tanulságosak a család bizalmas följegyzései is: az öt nemzedék születési és halálozási krónikája. Kitűnik belőle, hogy a család valóban hű kifejezője a felsőmagyarországi nemesség lelki arcának: fejlődése folyamán azokkal a családokkal keveredett, amelyek magukban hordozták a hungarus-rendi öntudatot s amelyek a nemzeti gondolat diadalra-jutásának idején annak előharcosai lettek. Éppen ezért ideiktatom a krónika szövegének fontosabb részeit : Connotation!'л antenatorum meorum, libro arithmetic« per Henricum Helth anno 1541 conscripto insertae, cuius Henrici Helth campsoris dantiscani» soepius Cracoviae comerciorum causa residentis filia Margaretha Helth fuit consols Friderici Pongrácz in sexu masculino deficientis. Az első ős. akinek följegyzései megmaradtak. Pongrácz Máté, a XVI — XVII. század vitéz katonája (ld. fent 70. 1 1. jegyzet) : I mo. Notationes Matthaei, filii Petri Pongrácz, anno 1571, ex Sophia Szent-Ivány progeniti, qui Matthaeus fuit supremus capitaneus et commendans areis Hajnácskő, eandemque usque ad expugnationem per Turcas factam rexit; primam uxorem habuit Annám Horváth, relictam Sigismundi Lórántffy viduam, cum qua nullás proles genuit, de secunda autem uxore sequentia proprio pugno adnotavit. Anno 1626. die 25 januaríi, bolo mi veselia s Bán Annou1 . . . 1 A nádasdi Bánn-, illetőleg Baán-család: „régi nemes család, mely a Szent-Iványi, Szmrecsányi s több családdal az Aba nemzetből bizonyos Bogomértól eredeztetik . . . Tagjai viseltek megyei hivatalokat. Ősi lakhelye Liptó-vármegye". Nagy Iván, i. m. I. k. 154. 1.