Századok – 1942
Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43
56 OlTOTH KÁLMÁN de egyszersmind téves végső következtetés, hogy ,, . . . csak kompozíció és stílus mutatnak itt bizonyos önállóságot, minden egyéb régi, minden hagyomány, minden európai közkincs Szent István Intelmeiben".1 Egyedül a ,,Quis Graecos regeret" rész látszott előtte érthetetlennek: sehogy sem fért bele az Institutio morum-nak ez az annyira jellegzetes elve abba az univerzalisztikus képbe, amit Balogh olyan megjelenítő erővel festett oda hátterül. S e grandiózus háttér valósággal elbűvölte őt magát is. Szinte el sem tudta már képzelni ő sem, hogy az Intelmek szerzője akár egy mondatot is le tudott volna önállóan írni. A hospes-fejezettel kapcsolatban pl., mivel nyugati forrásaiban nem talált rá kielégítő magyarázatot, azt a feltevést kockáztatta meg. hogy e rész sorai a ,,Secretum Secretorum" című 815 körül keletkezett szír szöveggyűjteményből valók. Azt természetesen nem tehette föl, hogy az Intelmek szerzője járatos lett volna a szír nyelvben, viszont a szír szöveget csak a XII. században fordították le latinra. Balogh tehát feltételezett egy korábbi fordítást, holott erre semmi nyom nincs az egész európai írásterületen. A feltevés nem jogosult, annál kevésbbé. mert Kmoskó Mihály szakvéleménye szerint a szír szöveggyűjtemény hatása nem közvetlen az Intelmekben.2 A ..gyenge és törékeny az egynyelvű ország" elve szerinte Sallustius Catilina-jára megy vissza. Ez azonban nyilván erőltetett értelmezése a szövegnek. Sallustius nem abban látja Róma nagyságának titkát, hogy alapításakor különböző fajú népek kerültek össze, hanem éppen azon csodálkozik, hogy — mintegy ennek ellenére — olyan gyorsan összeolvadtak és rendezett államot alkottak.3 A ,,regnum . . . inbscille" kifejezés olyan formában, mint az a Bellum Jugurthinum X. fejezetében megvan, semmivel sem jelent többet, mint azt, liogy az Institutio morum szerzője ismerte e két szót. Ugyanígy erőltetett az Intelmek másik jellegzetes részének visszavitele ..sallustiusi gyökerekre"; Adherbal kétségbeesésében kéri a 1 Irodalomtört. Közlemények i. évf. 3. 1. 2 Magyar Nyelv 1931, 163. 1. 3 Egyszerűen idézem a helyet: TJrbem Romám, sienti ego accepi, condidere atque habuere Troiani, qui Aenea duce profugi sedibu.s incertis vagabantur, cumque eis Aborigines, genus homimim agreste, sine legibus, sine imperio, liberum atque solutum. hi postquam in una moenia convenere, dispari genere, dissimili lingua, alii alio more viventes, ineredibile memoratu est quam facile coaluerint: ita brevi multitude dispersa atque vaga concordia civitas facta est. (Bellum Catilinae, VI. c. Ed. Teubneriana, ed. A. Eussner 1908.) -A két helyben csak a római nép eredeténei; ténye közös, ez pedig általánosan ismeretes lehetett tankönyvként használt munkákból is.
