Századok – 1942

Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43

ERY FORRÁS KÉT TÖRTÉNETSZEMLÉLET TÜKRÉREN + 9 Úgy véljük, mindez elég bizonyság arra, hogy ez a királyeszmény századok gyakorlatában egyénhez, helyhez, időhöz többé nem köthető képletté merevedett: keret lett, melj be nemcsak a Karoling-kor írói illesztették bele mondanivalójukat, hanem előző és későbbi századok államfilozófusai is egészen Petrarcáig és Machiavelli-ig; ez volt az a fogalmi váz. mely krónikások és legendaírók,1

oklevélszerkesztő kancellárok és notariusok2

szeme előtt királyeszményként ott lebegett — később egészen megváltozott körülmények között is. Az a tény tehát, hogy e királyeszmény-váz két vagy több munkában azonos, koránt sem elegendő bizonyíték közvetlen kapcsolatuk igazolására. így nem fogadhatjuk el egyéb bizonyítékok híján azt sem, hogy az Institutio morum és a Karoling-kori speculum-irodalom között közvetlen kapcsolat lenne. Azt azonban természetesen el kell ismernünk, hogy e királyeszmény-vénások a műfaji hagyemányhoz tartoznak, s így olyan taglalásnál, mely az Intelmek egyedi vonásait vizsgálja, nem vehetők figyelembe. Balogh munkája tehát nem volt hiábavaló. Célját azonban mégsem érte el: nem sikerült elkülönítenie ,,a műfajban és a műfaj hagyományaiban gyökerező elemeket azoktól, melyek hihetőleg az Intelmek szerzőjének egyéni és magyar tapasztalataiból folytak". Pedig kiindulási pontja kiválóan alkalmas volt erre, hiszen ő volt az első, aki — nagyon helyesen — к irályt ük őrként kezelte az Intelmeket, s műfajának megfelelő környezetben vette vizsgálat alá. Eredeti és helyes szempontját azonban nem tudta kellő mértékkel alkalmazni. Az ő összehasonlító módszere is rendkívül tág és határolatlan. Sokszor egészen felszínes, mindennapi gondolatok egyezése alapján is kapcsolatot állapított meg két munka között. Az Institutio morum tartalmából így a sajátos, egyéni vonások is szinte teljesen beleolvadtak a Karoling-kcri publicisztikába, s a többi forrásként felhozott munkákba. így született meg az a lehangoló, 1 Szentpéfíery: Scriptores, II. 385. 1. . . . Erat vir iste fidelia, -és u. o. 387. 1. . . . tantis igitur misericordie et pietatis braehüs Christi pauperes . . . amplexabatur, quod nullus umquam hospes . . . tristis abseessit (Legenda Maior) ... — ... iudicium et iustitiam tartotta szem előtt mindig iuxta illud Salamonis (Legenda Minor, uo. 394. 1.). 2 Regum est proprium facere iusticiarn et invigilare remediis suhieetorum. Cum enim eos in pace eonservamus, cum eorum scandala removemus, nos in ipsorum quiete quiescimus et fovemur. (Wenzel: Árpádkori új okmánytár, II. 178. 1.) — Regie serenitatis dementia universos, pie in Christo viventes, protegere eonsuevit. (Fejér: Codex diplomaticus, II. 325. 1.) — Regia pietas singulorum mérita tenetur inspicere oculo pietatis. (Fejér. i. m. IV/2. 203. 1.)