Századok – 1942

Szemle - Kemény Gábor: Ez a föld Magyarország. Iism.: Tóth László. 495

ezEMiiE 495 Südostpolitik megalapítóját és első képviselőjét mutatja he, és azon alapelveket igyekszik körvonalazni, amelyeket Bismarck, egy nagy, konzervatív európai ,,Ordnungsversuch" keretében, Délkelet sajátos viszonyai közt követendőknek tartott. R. szerint Bismarck a nyugati (demokratikus és forradalmi) meg a keleti (orosz-pánszláv) befolyással szemben Európának e „veszélyzónáján" végzett rendező munkát, amelyet R. könyve az újabb német irodalommal együtt egy, az Európa közepén élő németség által képviselt „Ordnungsprinzip"-ből magyaráz meg. R. ebbe a gondolati felépítésbe illeszti bele a történeti anyagot, Bismarck számos nyilatkozatát. Mindezek az adatok, még a jobban ismertek is, az új problémafelvetés következtében helyenként érdekes olvasmányt nyújtanak. Találóan mutat rá R., milyen távol állott Bismarck politikája minden érzelmi vagy ideológiai szemponttól, s mennyire a hatalmi érdeket nézte. Példának éppen Bismarck és a Kossuth-ernigráció viszonyát hozza fel R. Bismarck a magyar légiót alapjában véve csak azért szerepeltette, hogy ellenfelét, Ausztriát gyöngítse, és elejtette, mihelyt erre többé nem volt szükség. Nem tartjuk egyébként helyesnek R. azon kifejezését, hogy Kossuthék „Deserteure der feindlichen Macht" voltak (21. 1.). R. megpróbálja azt is megállapítani, mennyire és milyen forrásból ismerte Bismarck Délkelet-Európa viszonyait, és arra az eredményre jut, hogy Bismarck világosan látta az ott élő népek nemzeti mozgalmait. Különösen érdekes R. könyvének az a része, amely arra világít rá, miért foglalt állást Bismarck e mozgalmak végső céljaival szemben az Osztrák-Magyar Monarchia fenntartása mellett. E szerint Bismarck úgy látta, hogy a fejlődés nem haladt annyira, hogy nélkülözni lehessen a meglévő, hagyományos, szilárd rendet. Bismarck az európai rendet és békét fenyegető veszélyt látott abban a törekvésben, amely Európa e táját új kisállamokra akarta széttagolni. R. idézi Bismarcknak Jókai előtt 1874-ben tett kijelentését, mely szerint a Monarchia fenntartása európai szükség; ezt a történeti alakulatot nem lehet kis, nemzeti államokkal helyettesíteni. Érdekes R. könyvének Oroszországról ós a ..kettős pánszlávizmusról" írt része is, amelyben helyesen mutat rá, hogy Bismarcknak merev szembenállás helyett az volt a célja, hogy az osztrák-orosz békét lehetőleg megőrizze. Különbséget tett a konzervatív orosz hatalmi politika és a szlávofil irány, a „szláv napoleonizmus", a „pánszláv felforgató párt" közt. Az utóbbit általános, európai szempontból is veszedelemnek tartotta, az előbbiről az volt a nézete, hogy a béke megóvása érdekében nem kell mereven elutasítani, hanem lehetőleg olyan irányba terelni, amely Németország és a Monarchia érdekeit nem sérti. Ilyen szempontból nézve bizonyos keletbalkáni, akár Konstantinápolyhoz vezető terjeszkedés inkább leköti, mint növeli az orosz erők fenyegetését. A Monarchia számára pedig, ha megfelelő hatalmi kárpótlást kap ez a látszólag oröszbarát módszer talán jobb, mint a mindig é.s mindenütt ellenkezés. К ponton, úgy érezzük, Andrássynak R. talán több szót szentelhetett volna. Könyve egyébként e könnyen áttekinthető és ügyes előadásban olyan kérdések sorát veti fel, amelyek önmagukban is biztosítják a megérdemelt figyelmet. Kosárv Domokos. Kemény Gábor: Ez a föld Magyarország ! Bartha Miklós nemr zetiségi cikkei. (A pécsi m. kir. Erzsébet-tudományegyetem kisebbségi intézetének kiadványai, XIII.). Pécs 1941. 8° 39 1. A kiegyezés utáni Magyarország átlagos ellenzéki politikájával szemben Bartha Miklós szerepe nem merült ki a közjogi kérdések vitatásában, hanem