Századok – 1942

Szemle - Lades; Hans: Die Nationalitätenfrage im Karpathenraum. Der österreichische Ordnungsversuch 1848/49. Ism.: Benda Kálmán. 492

8ZBMLK 493 több igyekezettel, mintsem politikai érzékkel taglalják a németség: nyelvi, kulturális 03 politikai helyzetét s keresik a kibontakozás lehetőségét. A magyarságnak azonban korántsem olyan ellenségei, mint a bécsi hivatalos körök; egy percre sem vonják kétségbe vezető szerepét, s hangjuk is nyugodtabb, mérsékeltebb. L. nagy apparátussal vizsgálja ezeket a terveket, s megkíséreli beleágyazni őket az akkori politikai lehetőségekbe. Itt különösen ki kell emelnünk tárgyilagosságát; ezt éppen a német történetírók gyakran el szokták veszíteni a magyarországi nemzetiségi kérdés tárgyalásában. Sajnálatos azonban, hogy a politikai háttér megrajzolásába nem mélyedt jobban bele. Hasznos lett volna kinyomozni, hogy a magyar szabadságharc pillanatnyi sikereinek vagy balsikereinek mekkora és milyen hatásuk volt ezeknek az „Entwurf"-oknak alakulására. Azután közelebbről meg lehett volna vizsgálni Járy és Vághy helyzetét a magyarországi németségben is. Hiszen a probléma éppen nem egyszerű: tudjuk, hogy a hazai németség jelentős része Kossuth oldalán harcolt, a Habsburgok ellen, a bizalmi férfiak tehát semmiesetre sem szólhattak az egész német nemzetiség nevében. Ahogy véleményünk szerint Majláth sem képviselte a politikailag iskolázott magyar vezetőréteg gondolkozását, mint L. gondolja, hanem csak az udvar érdekkörébe tartozó s a magyarságtól már nemzedékek óta eltávolodott főnemesi csoportét. L. munkájának egyik hiányossága, éppen a történeti háttér megrajzolásában, hogy egyáltalán nem használta fel az erre a korra vonatkozó magyar forráskiadványokat és feldolgozásokat, sőt a németnyelvű tanulmányokon kívül az érdekelt nemzetiségek ma már bőséges irodalmát sem. így éppen a legújabb eredmények nem juthattak szóhoz művében, s mivel elavult munkákra támaszkodik, a valóságos viszonyokról is egészen téves fogalmat alkotott magának. Csak példaként említjük meg, hogy a XIX. század-eleji magyar állam megrajzolásában főforrása Virozsil 1865-ben megjelent munkája (Das Staatsrecht des Königreichs Ungarn), míg a rendi jelenségek, társadalmi erjedés megítélésében Fényes Elek 1843-ban kiadott művéhez (Die Statistik des Königreichs Ungarn) igazodik. A magyarnémet viszony leírásában, a magyarországi németek öntudatra ébredésére nézve Schwicker 1881-beli írására (Die Deutschen in Ungarn und Siebenbürgen) támaszkodik. Ezek bizony mind rég elavultak szempontjaikban és módszerükben egyaránt. Ebből azután számos tévedés származik, s mivel L. helytelen adatokból indul ki, természetesen eredményei is tévesek. így II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában a „kálvinista kisnemesség" vallási mozgalmát látja. (18. 1.) A XVIII. századi Magyarországról pedig megállapítja, hogy azon „verschiedene völkische Wanderhordsn" bolyongtak (14. 1.), akárcsak a népvándorláskori orosz síkságon. A helyzet teljes félreismerése magyarázza azt is, hogy tagadja, hogy az udvar a nem magyar nemzetiségeket a magyarok ellen lázította volna (47. 1.), pedig egész könyve ezt bizonyítja. Munkájában többször vissza-visszatér az erőszakos magyarosítás vádja. A magyarosítási mozgalomba azonban besorolja azokat a küzdelmeket is, melyeket a nemzet a magyar hivatalos nyelv használatáért vívott, továbbá az országgyűlés harcait a független Magyarországért. Sőt annyira megy, hogy felsőbüki Nagy Pált a magyar nyelv jogaiért és egy magyar tudományos akadémia felállításáért síkraszálló beszéde miatt a nemzetiségek elmagyarosításának első apostolává avatja (111—112. 1.), az 1848/49-i szabadságharc legfőbb célját pedig a nemzetiségek elmagyarosításában látja