Századok – 1942

Szemle - Lades; Hans: Die Nationalitätenfrage im Karpathenraum. Der österreichische Ordnungsversuch 1848/49. Ism.: Benda Kálmán. 492

492 SZEMLE elemista, középiskolás és főleg iparostanonc-növendékei az ízlést művelő rajzokfcatásban részesülhessenek. A század második felében azonban lassanként a soproni rajziskola is talaját veszítette, mert feladatát új iskolatípusok: a reáliskola (1850), az újjászervezett elemi iskola (1868) és aZ ipariskola (1882) vették át. V. munkájának értékét a gondos anyaggyűjtésen kívül a vonatkozó német , és magyar irodalom ismerete és mintaszerű felhasználása biztosítja. Ezáltal ugyanis világosan látja a soproni rajziskolának a szak-, pontosabban az ipa-oktatás terén vállalt feladatát ós elért eredményeit s így az egyetemes fejlődésben helyesen jelöli ki számára azt az előkelő helyet, melyet az azonos feladatú intézmények között magának biztosított. Ebben az összefüggésben nem lényeges elírása a szerzőnek az, hogy Sopront már 1778-ban (1784 helyett) a pécsi tankerületben szerepelteti. Csóka J. Lajos (Pannonhalma). Lades, Hans: Die Nationalitätenfrage im Karpathenraum. Der österreichische Ordnungsversuch 1848/49. (Reihe: Volkstum im Südosten, Nr. 1.) Wien 1941. 8° 2221. — A középeurópai különleges helyzet, meg a magyar politikai viszonyok sajátságos alakulása okozta, hogy а пзтге i égi kérdés a Magyar Medencében kezdettől fogva bonyolultabb volt, mint Európa más részein. Egyrészt, mert a nemzetiségi ellenségeket itt még erős kulturális és társadalmi, nívóbeli különbségek fokozták, másrészt pedig, mert az a tény, hogy az államalkotó magyarságnak saját nemzeti szabadságáért évtizedes harcokat kellett vívnia uralkodójával, sajátságos színt adott az egész fejlődésnek. А XIX. sz. első felének magyar nemzetiségi küzdelmeiről hoz újabb, érdekes kiegészítő adatokat L. munkája. Elsősorban a Habsburg-birodalmat vezető államférfiak felfogását vizsgálja a magyarországi nemzetiségekre vonatkozóan, éppen a legkritikusabb napokban, az 1848—49-i szabadságharcban. Nem a belső, a nemzetiségekből feltörő erőket, hanem a külső, irányító hatalom viselkedését nézi; nem is a Kárpáti Mîden^e nemzetiségi törekvéseiről beszél, inkább arról, hogyan próbálták a kormányzó körök a nemzetiségeket a magyarság ellensúlyozására ós az uralkodó javára kihasználni. Feldolgozásából, valamint a kötet végén akaszerűleg is publikált jelentésekből, memorandumokból elénk tárul Stadion, Schwarzenberg, meg Windischgraetz ha-ca, s к з vó s munka van, amelyik jobb apologetikájává lenne a magyar szabadságharc szükségességének, mint L. írása. Újabb oldalról nyer megvilágítást, az a már tudott dolog, hogy Bécs célja Magya-ország önálló államiságának, a magyar függetlenségi törekvéseknek egyszersmindenkorra való eltemetése volt. Stadion gróf, a Birodalom teljhatalmú vezetője azzal a tervvel foglalkozott, hogy a Kárpáti M idenae egységét nemzetiségei szerint széttördeli, így a magyarságnak jelentős részeit a zárt magyar tömbtől elszakítja, s azután ezt a 6—7 kis provimiát egyenkint az örökös tartományok közé csatolja. Terve eredeti formájában nem sikerült, s ennek az is oka volt, hogy a konzervatív Windischgraetz hg., a császári hadak fővezére, meg Schwarzenberg hg., a magyarság nagy ellensége is szembeszállt vele. Pedig Stadion, amíg a hatalmat kezében tartotta, mindent elkövetett, hogy terve valósággá váljék. Nemcsak az uralkodó jóváhagyását igyekezett állandó előterjesztéseivel elnyerni, de mintha ezt eleve bizonyosra vette volna, bizalmi embereinek utasítást adott, hogy dolgozzák ki részletes javaslataikat a német., tót, horvát nemzetiségek érdekében. Különösen érdekes ezek közül a két „Ungar-Deutsch"-nak, Jár y Györgynek ós Vághy Ferencnek elaborátuma, majd az őket felülbíráló Majlátli János gróf véleménye. Javaslataik