Századok – 1942

Szemle - Verbényi László: A soproni rajziskola története. Ism.: Csóka J. Lajos. 491

SZEMLE 491 Nagy J. (Jyőző—Klekner Tibor: A két Althann váci püspöksége. 1718—1756. (Vácegyházmegye múltjából, szerk. Félegyházy József, I.) Vác 1941. Kapisztrán-nyomda. 8° 1331. — A Duna—Tisza közének a török hódoltság alatt pusztasággá vált vidékén és a megmaradt, de protestánssá lett falvakban a XVIII. századi váci püspökökre igen nagy feladat várt: templomok építése, plébániák létesítése, a Tridentinum szellemében az egyházi élet újjászervezése s a hajdan katolikus templomok visszaszerzése. Oly férfiakra várt ez a munka, akik teljes mértékben képesek voltak a Roma suprema lex elvet megvalósítani, akik minden melléktekintettől mentesen tudták a katholicizmus ügyét szolgálni. A két Althannban ilyen főpapokat nyert Vác. Gr. Althann Frigyes Mihály bíboros bizalmas embere, diplomatája volt III. Károlynak, nagy szerepet vitt a XIII. Incét választó konklávén, s szolgálata jutalmául hat esztendőn keresztül töltöttebe a nápolyi alkirály méltóságát. Ám — mint N. kimutatja — szigorúan egyházias felfogása nem egyezett uralkodójának kormányzási elveivel s mint kegyvesztett tért vissza Vácra; 16 évi püspökségének utolsó hat esztendejét töltötte egyházmegyéjében. Ekkor is ellentétbe kei ült III. Károllyal: a Carolina Resolutiót nem engedte kihirdettetni. Váccal távolléte idején is állandó összeköttetésben volt; irányító munkássága nyomán a plébániák száma 36-ról 59-re emelkedett. Erről azonban s általában a váci püspökség helyzetéről csak vázlatos képet kapunk N. tanulmányában, mert Althann életének személyes vonatkozásait túlságosan kidomborítja főpapi tevékenységének rovására. K. munkájából hiányzik ez az egyoldalúság: megismerjük a XVIII. századi egyházmegyei életet, a papság anyagi helyzetének alakulását is. Igaz, a fiatalabb Althann, abíboros unokaöccse püspöksége teljes idejét Vácott töltötte s így élete jobban összeforrt egyházmegyéjével (bár a káptalan annyira nem kedvelte püspökét, hogy panaszt tett ellene az uralkodónál). Mint magyar főúr — mondja K. — Althann Károly Mihály a törvény papírja szerint magyarosított családok adatszerű magyarságán túl alig jellemezhető; miként a bíboros munkásságáról, az övéről is megállapítható, hogy az a birodalom bármely pontján hasonlóképen folyt volna le. A kettős életrajz biztató Ígéretnek vehető arra, hogy a sorozatban remélhetőleg sűrűn egymásután megjelenő váci értekezések nemsokára teljes képét fogják nyújtani az ősi váci egyházmegye történetének. Főként akkor remélhető ez, ha a következő füzetek jobban mentesek tudnak maradni az egyházmegyetörténetirásnak attól a hibájától, amit az előszóban a sorozat szerkesztője is elitéi, t. i. hogy a püspökök életrajza elhomályosítja az egyházmegye történetét, a vallási és szervezeti viszonyok rajzát. Bakács István János. Verbényi László: A soproni rajziskola története 1778—1909. (A József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem neveléstudományi intézetéből.) 1940. 8° 70 1. — Későn fejlődött iparoktatásunk történetét értékes munkával gyarapította V. Tartalmas dolgozatában világosan mutat rá arra, hogy a hasznosság jelszavát hangoztató XVIII. századi pedagógia miként kívánta a rajzoktatás megvalósítását. A Ratio educationis a nemzeti iskolák IV. osztályába osztotta, de abból a keretből csakhamar kinőtt és önálló rajziskolává fejlődött. A XIX. század elején ugyan a legtöbb városban elsorvadt ez az intézmény, a soproni azonban még évtizedeken át virágzott. Kiváló vezetői (Steiner Bálint, Matuschek Mózes) és a városi tanács munkát és költséget nem kímélve fáradoztak azon, hogy az iskola