Századok – 1942
Szemle - Szerémi György: A mohácsi vész kora. Ford.: Erdélyi László. Ism.: Sinkovics István. 489
490 SZEMLE és diplomáciai tudása nagyon hiányos és jellemek rajzolásában túlzottan pártos és egyoldalú. Igazi történetírói értéke nem ezekben van, hanem a népi felfogás, s a korviszonyok bőséges és közvetlenül tapasztalt élénk előadásában ... fő értéke annak a megírása, hogy miképen látta azt (t. i. a történeti valóságot) az akkori nép, miképen ítélte meg, miképen gondolkozott az akkori országos eseményekről és veszedelmekről." E. e két kötetben igyekszik kiaknázni Szerémi összes értékeit. Az egyikben az Emlékiratot magyar fordításban teszi közzé, amivel kétségtelenül jelentősen megkönnyíti használhatóságát. A másik kötetben pedig ,,az Emlékiratot művelődéstörténeti, helyesebben néplélektörténeti korrajzzá" „dolgozta fel". Másszóval Szerémi adatait tárgyi csoportokba rendezte, s ez adatok alapján mutatja be Mohács Magyarországának népi, földrajzi képét, a társadalmi, jogi, gazdasági életet, a külügyet, hadügyet stb. Mindenben ragaszkodva Szeiémi adataihoz, legföljebb itt-ott fűzve magyarázatot hozzájuk. így azután a rajzolt kép váltakozva majd hiányosabb, majd pedig jobban megvilágítja a XVI. századi magyar élet egy-egy területét, a szerint, hogy Szerémi az események, szereplők leírása során akaratlanul több-kevesebb vonást, adatot rögzített a körülötte lévő magyar világból. E. itt a régi „Művelődéstörténeti Értekezések" hagyományait követi, amelyeket különben egyetemi tanári működése folyamán maga is irányvonalnak tekintett és megvalósítani igyekezett a tanítványaival köz?éadott „Kolozsvári-szegedi értekezések a magyar művelődéstörténelem köréből" c. sorozatban. Ezekben a kiadványokban egyetlen történeti elbeszélőforrás, törvény stb. alapján igyekeztek bemutatni egy-egy korszak művelődését, társadalmát, pénzügyi viszonyait stb. Vitathatatlan, hogy az így nyert kép rendkívül egyoldalú, aránytalan és nagyon keveset emel ki a sokféle:sokrétű történeti életből, amelyet az egymást kiegészítő különféle célzatú, jellegű források felhasználásával is csak hézagosan-hiányosan lehet megközelíteni. E. Szerémi adatainak két formában való bemutatását a következőképen indokolja: „Sokan nincsenek tisztában azzal, miben különbözik a művelődéstörténet a folyótörténettől, az időrendi nagy elbeszéléstől". „Művelődéstörténet és folyótörténet főleg az adatok rendszerében különböznek egymástól. Egyszerűbb, régibb a folyótörténet, hol minden egy mederben folyik természetes keveredésben. A művelődéstörténet szintén megőrzi az időrendhez, mint történeti szemlélethez és fejlődéshez való ragaszkodást, de az időrendi kapcsolatokat, konglomerátumokat logikus és természetes rendszerű fejezetek fő-és alcímei alatt rakosgatja el. S ott aztán igen sok adat, melyet a folyótörténetbcn alig vettünk figyelembe, művelődéstörténeti súlyt ós jelentőségeit nyer, mert esetleg nagyen ritka az az adat és nagyon korjellemző." Ezt a különbséget Szeiémi Emlékiiatán igyekszik bemutatni. Szerémi előadása jelenti a „folyótörténetet", a „néplélektörténeti korrajz" pedig — a „művelődéstörténetet". Nem kétséges, hogy a második kötetben adott feldolgozással sikerült a szerzőnek Szerémi sok eddig kevéssé ismert és értékelt adatára a figyelmet felhívnia. De vájjon nem tekinthető nagy fényűzésnek a csupán az Emlékirat adatainak átcsoportosításában újat jelentő, az adatok nagy tömegét pusztán megismételő ú. n. művelődéstörténeti feldolgozás közel 600 oldalas vaskos kötete? A Szeiémi munkájához csatolt részletes név- és tárgymutató egymagában is hatásosan irányította volna az érdeklődést a XVI. század egykorú megfigyelőjének feljegyzéseiben rejtőző különféle művelődéstörténeti értékekre. Sinkovics István.