Századok – 1942
Szemle - Hartung; Fritz: Volk und Staat in der deutschen Geschichte. Ism.: Komoróczy György. 488
488 SZEMLE közönsége előkelő köntösben tette közzé. Müve szépen szemlélteti a szellemtörténeti módszer művészettörténeti alkalmazásában mutatkozó történetírói erényeit. Ezek közé tartozik a kultúra különböző területeinek együttes szemlélete ós a szellemes szempontok választásának készsége, távolinak tűnő jelenségek közeli összefüggéseinek mesteri érzékeltetése, kis formákban nagy tartalmak tükröztetése. Lelkes lendületének itt-ott túlzás felé hajlását a történeti élet taikaságának Huizinga nyomába igyekvő színes, festése menti, amiről különö-;en Zsigmond király korának pompás képében tesz tanúságot. Szóbanforgó kötetében az emlékek nagy részét a középkori budai szobrászainak más műveiben többször tárgyalt területéről, múzeumi munkássága érdemes eredményének, a Középkori Kőemléktárnak gazdag anyagából választotta ki ós ikonográfiái szempontú sorban vonultatta fel. Bennük nemcsak nagy egyéniségek és társadalmi rétegek hiteles ábrázolását, hanem a korok életstílusainak hangulatát, „a változó szereplő arcában a változó színpadot" keresi, a „korszakok képmássá sűrített szellemét" kutatja. A középkor arcábrázolási készségének az ideálistól a reálisig vezető útján a stílustörténeti egység helyett a tematikus folytonosságra törekszik. Munkáját az egyes emlékek és az egész emlékcsoport hiányosságai nehezítették meg. Az anyag arányosságát csak a városi és az udvari kultúra szálainak összeszövődése révén a téma körébe vont képmások tették lehetővé, • bár egy-két nem teljes egészében kordokumentumnak tekinthető emlék el is maradhatott volna. Történeti eredményei közül kettőt emelünk ki. Ötletesen mutatja meg, hogy „valami a középkori Budapesten lefolyt élet hullámzásából ós ritmusaiból minden egyes arcon tükröződik" és fontos ikonográfiái anyagot szolgáltat ,,a magyar arcok majdan elkészülendő Corpusához". Ifj. Vayer Lajos. Härtung, Fritz: Volk und Staat in dor deutschen Geschichte. Gesammelte Abhandlungen. Leipzig 1940. Koehler & Amelang. 8°»366, 11. — Harminc év tudományos munkásságának legszebb, mintegy kijegecesedett eredményeit foglalja össze ez a munka, 11 már kiadott és egy eddig még kiadatlan tanulmánynak sorozata. A tanulmányok kiválogatásának vezető szempontja annak bemutatása volt, hogy mikép alakult a német történelem folyamán a nép (Volk) és állam, illetve hatalom (Macht) viszonya. Milyen erők alakították ki a német államok fejlődését, milyen külső tényezők, állami szervezet, közigazgatás, erkölcsi magatartás járultak hozzá, hogy a nép és állam egysége kibontakozhassék. Ennek a gondolatnak jegyében születnek meg mindjárt a könyv címét viselő első tanulmánynak sorai, melyekben H. azokra a hibákra világít rá, melyek a német közösségi eszme elfojtásáért az egyes államok vezetőit terhelik. A német Volk-gondolat az ő megállapítása szerint sem régi keletű; a XIX. század előtt népet nem ismert az élet, csak alattvalókat, akiknek hazája nem a Reich volt, hanem saját területük, városuk vagy falujuk. H. emiatt szemrehányással illeti a politikai hatalmakat, az egyes német államokat, amelyek nem voltak tudatában az egység szükségszerűségének, a szétválaszthatatlan összetartozás szinte misztikus erejű gondolatának. A nép nem olvadt egybe az állammal, mert az állam nem az egész nép életét érezte maga mögött, csak egyes alattvalókét. A történetírás ilyen kitűnő képviselőjének tollából kissé meglepőek ezek a megállapítások. Akinek munkássága a belső fejlődés menetét oly világosan fel tudta tárni, annak meg kell látnia a mult néplélektani jelenségei között azt is, hogy minél a'acsonyabb a kultúifok, annál szűkkörűbb a „haza" fogalma s annál erősebb a társadalom tagolódása.
