Századok – 1942
Történeti irodalom - Szabó István; ld. 474
474 TÖRTÉNETI IRODALOM rétegeié. Az előkelő nemestől összehasonlíthatatlanul távolabb állott, mint a jobbágyság akár kevésbbé tehetős rétegeitől is. Ez a cserélődésre, felfrissülésre rendkívül alkalmas társadalmi állapot a XV. század folyamán kezdett jogilag zárt részekre hullani: megszorították a jobbágyság szabad mozgását, kizárták a megy egy ülésekről, a mezővárosokat visszasüllyesztették a jobbágyfalvak színvonalára. Végül 1514-ben kiforgatták a jobbágyságot minden jogából, életlehetőségéből, s ezt az állapotot Werbőczy Hármaskönyve századokra szentesítette: elvették a jobbágytól a szabad költözés jogát, elütötték a vagyonszerzés és felemelkedés lehetőségétől; szinte bérmunkás lett az idők folyamán egyre súlyosodó terhekkel. Ez az állapot századok multán szomorú tudatbeli következményeket eredményezett nemességben és jobbágyságban egyaránt — állapítja meg Szabó István. A nemesi szemléletben II. József idején már isteni elrendeltetésnek látszott a jobbágyság szolgasága századok távlata miatt. Viszont a jobbágyságra gyakorolt hatását sok tekintetben még ma is szomorúan láthatjuk parasztságunk testi-lelki állapotán. Nem menti ezt a szomorú „eredményt" az a kétségtelen tény sem, hogy az egykori életben nem volt olyan áthidalhatatlan szakadék a két társadalmi osztály között, mint pl. azt a liberális-szocialista szemlélet vélte. Valóban, az élet „nem csinál ugrásokat". Sz. rendkívül finoman választja szét a kifelé oly egységesnek látszó osztályokat a bennük mutatkozó rétegződésekre, s ennek következményeire az életforma vetületén. Életszerűen, szinte kézzelfoghatóan érzékelhetjük azokat a különbségeket, melyek az egyazon jogállású rendiség tagjait (fő- és köznemességet, ez utóbbiban pedig a bene possessionati, possessionati, armalista, vagy egytelkes néven emlegetett rétegeket) egymástól elválasztották. Hasonlóan elemzi a jobbágyságot is, rámutatva, hogy a kifelé egységesen jogtalan osztályban jobbágyi méretekben szinte ugyanolyan különbségek jöttek létre, mint a nemességben: az egésztelkes jobbágy életszintjénél fogva inkább a nemesség alsóbb rétegeihez tartozott már, mint a nincstelen zsellérek, mezőgazdasági cselédek tömegéhez — biztosítva a két nagy, jogilag élesen elválasztott réteg között az életben a fokozatos átmenetet. A helyzet azonban gazdaságilag az idők múlásával egyre rosszabbodott: a középkor végén száz telkes jobbágyra harminc zsellér jutott, a XIX. század elejére ez az arány 50—50-re romlott le a birtokosztódások és a természetes szaporodás következtében. S ezzel párhuzamosan a terhek nem hogy csökkentek volna, hanem egyre jobban növekedtek a fokozatosan kiterebélyesedő földesúri majorsági gazdálkodás miatt: sok helyütt a jobbágy éppen a legszorgosabb munka idején többet dolgozott robot formájában földesurának, mint magának. Vegyük még hozzá ehhez azt, hogy 1715 óta a katonáskodás is teljes súllyal nehezedett a jobbágy vállaira, s akkor egészen láthatjuk a fejlődés eltorzulását: a középkorban a nemesség főként a katonáskodás miatt kapta jogait és kiváltságait, a jobbágy vállaira pedig azért rakták a gazdasági terheket, mert ment volt a katonáskodás
