Századok – 1942
Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16
Il) HAJNAL ISTVÁN támogatja, minden gyengéd kezdeményezést is, közvetlen hasznuk nélkül is. Jellemző, hogy idegen társadalmak formáig eszközei milyen nehezen hatolhatnak be ide; csak akkor, amikor az otthonos szokásokra, munkaszervezetre már átdolgozódtak. Nem özönlik be ide csere és zsákmányolás útján az idegen áru, ami a kontinentális nomádtársadalmak lelőhelyeiből ma is oly bőven felszínre kerül. A vaskorszak is nehezen tör ubat, csak akkor, amikor nem idegen áiúban terjed, hanem amikor a paraszti üzem már ért a helyi vasércek feldolgozásához. A gyakorlati munka nem válik külön az élet lelkiszellemi oldalaitól, a szokásszerűség élettelj es összefüggései b зп fejez ki mindent. A parasztművészetnek gazdag formái kísérik a mindennapos foglalatosságokat. A hagyományozásnak szilárd közkeletű módszerei alakulnak ki, a felnőtt nemzedék a maga életformáit erősíti msg az ifjakat nevelő szerepével, s ezzel a kiscsaládot tartósüzemmé képzi ki, a rokonsággal való vérségi összefüggés elméletével szemben. A parasztintellektuálizmusból sajátos népköltészet virágzik ki, amely szívesen időzik a mindennapos élet és munka részleteinél is. Az írás, amely sok nomád népnél is megtalálható, itt nem áll meg varázslatos vagy politikai alkal mazásánál, lézengő írás-ügyeskedők kezében, hanem az ősökről való megemlékezés mellett gyakorlatias feljegyzésekre is használják, sőt a síremlékek is szívesen ábrázolnak mesterségbal i szerszámokat is. Izmos szokásszerűség tehát, mélyen strukturált paraszttársadalom — s mégsem az a fsjlődésképes talaj, amiből az Okcidens középkori társadalma kialakult. Skandinávia mégiscsak a szélső társadalmakhoz tartozik annyiban, hogy az alulról végbemenő szerves építkezés bizonyos fokon megakadt. E^ért a skandináv nemzetek története is a szélsőségek közt játszik, a lengyelhez és magyarhoz hasonlóan. Időnkint egész Európát fsnyegető félelmetes erejű expanziók — a wikingek, normannok, Nagy Kanut, majd később Gusztáv Adolf, XII. Károly hódításai a legfeltűnőbb példák erre; jslentéktelenségre süllyedésekkel váltakozva. A parasztság konzerválódott, de kevéssé termelt ki magából felsőbb életformákat, a nyugatihoz hasonlóan, — pedig az igazi mély szokásszerűségnek ez a természetes fejlődésmenete. Ilyen szempontból is meg kell tehát vizsgálnunk az ősi skandináv társadalomszervezet, s tanulságokat levonnunk arra nézve, hogy miben különbözhetett tőle az Okcidens oly fejlődésképesnek bizonyult koraközépkori társadalma, szokásszerűsége.
