Századok – 1942

Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16

А К JH NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 39 A szokásszerű társadalomképző módszerek nyilvánvalóan mégsem jutottak kizárólagos érvényesülésre a skandináv népeknél. A társadalmak feltorlódásának övezete, amely végigvonul a nagy kontinensek szélein, mégsem bontja szét annyira az ösztönösebb népi kötelékeket, hogy az emberek kénytelenek lennének a tiszta szomszédságos szokásképződés alapján egymáshoz igazodni. Az ilyen tökéletes szétszilánkolásra egyes magaskultúráknak szerkezeti hatásai szükségesek. Az antik előzmények hiányoztak a skandináv fejlődésben. Ezért maradhatott itt meg mégis a leszármazáskötelék, a törzsszervezet is. A nyugati hűbéres szokásszerűséget a kereszténység átvételével a többi szélső nemzettel egyidőben s hozzájuk hasonlóan eleinte központi hatalmi szervezet kiépítésére akarják felhasználni a nagykirályságok; a törzsszervezet erőteljesebb és tartósabb ellenállást fejt ki, mint a magyaroknál s lengyeleknél. Mert a_törzsszervezet itt mélyebb munka- és kultúrszervezet amazokénál. Olyan szervezet, amelyben néha felülkerekedik a messze vidékeket egyesítő érdekszövetség, hódító kirajzásaival félemlíti meg a kontinens hűbéries társadalmait; de nemcsak hódítani és zsákmányolni tud, hanem tartósabb szervezeteket is létesíteni a messze idegenben, a magyar és lengyel expanziókkal ellentétben. A királyság itt is racionális közigazgatásikatonai kerületeket (herred) állít a törzsszervezetek ellen; és p'ébániaegvházzal is dolgozik azok felbontásán. De itt az ősiben és az újban rokon kultúrmódszerek állottak egymással szemben. A törzs tagjai, nagyok és kicsinyek is, ősi szokásszerű kölcsönösségben is állottak egymással. A nyugati hűbéries módszerek tehát nem annyira átvételek,, mint a lengyeleknél-magyaroknál; kénytelenek az itt talált népi „hűbériességgel" egybeolvadni. Valami különleges „északi hűbériség" alakul ki idővel. A keleti szélső nemzeteknél a hűbériség határozott formák nélküli, a vezetőrétegek szokásszerű társadalomigazgató állapotuk helyett inkább a földbirtokon és az érdekközösségen alapuló erejüket érvényesítik, fel az uralkodó felé pedig csak valami általános „közjogias" kötelezettséget ismernek el. A skandináv hűbériség ellenben erősebben érvényesíti a szokásszerű adminisztratív szerepet is; valami sajátos bizonytalan körvonalú lépcsőzetes tagozódás alakul ki alulról felfelé ennek alapján, a nélkül, hogy a nyugati bűbérhierarchia formáit venné fel. A szokásszerű tagozódás sokoldalú, önmagát kielégítő munkaszervezetté tette a skandináv parasztságot; de mégis valamivel több volt ez mint parasztság, nem tisztán a szoká-