Századok – 1942

Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16

A KIS N К MZ KT К К TÖRTÉNETÍRÁSA 37 maga köti magához a természetet, kidolgozza és a/, emberi társadalomszervezetbe építi be annak anyagát és jelenségeit. Nem ijedt alkalmazkodás az elemekhez, s nem is csupán ügyes kihasználásuk, hanem megragadása, tartós formákban való kifejezése az ember testi-lelki magatartásának a természet jelenségeivel szemben. Ez teszi otthonná a települést; a racionális modern gazdálkodással ellentétben. De nem csupán a változatos, hagyományos ,,család -üzemek-• ily kölcsönös egymásbailleszkedéséről volt szó ez ősi társadalomban, hanem alárendeltségekről, függéíviszonyokról is. A nagyparaszt gazdaságában szokásszerűen kötött a szolgának állapota, viszont a gazdát is köti a szolga hagyományos igénye megszokott, foglalatosságára. De még tovább is; a nagygazda üzeméhez szokásos kapcsolatok kötik a környék egyes családait is. Tehát függésviszonyok, amelyeket egyes élő nemzedékek tán terheseknek, igazságtalanoknak is érezhetnek, de amelyeknek társadalmat biztosító intézményessége tán a következő nemzedékeket végzetes megpróbáltatásoktól óvja megJ A nagyparaszt nem is egyedül nagyobb birtokával emelkedik ki a többiek közül, hanem a környék szokásjogait, egymásbailleszkedő tagozódását betetőző szociális szerepével. A nyugati hűbéres „földesuraság" képletének alapvető formája ez^ Az északi pogány törzsszervezetben a vérségi elvnél lényegesebb a környék hasonló szokásokkal élő közösségeinek egyesülése; ezért kevéssé érvényesül egyes felülkerekedett nemzetségek messze szétágazó érdekszövetsége. A törzs tehát teljes munkaszervezet és adminisztratív együttes; a törzsfőnökök, s fölöttük a kicsiny „királyok" is inkább mint szakértő vezetők jelentkeznek a népmondá1 ban, a nagygazdákhoz hasonlóan a föld, erd3, víz szabályozott megmunkálására falügyelve. A törzs gyűlésein nemcsak a közvetlen közös érdekekről határoznak, hanem a mindennapos munka apró részleteiben is eligazítják a társadalmat, például a művelendő föld változásának, az állattartásnak, a legeltetésnek, a trágyázásnak, az erdő- és vízhasználatnak kérdéseiben. Ezt a szokásoktól kialakított társadalmias szakszerűséget a „törvényember" őrzi meg a pillanat érdekhullámzásaival szemben. Évenkint elrecitálja a gyűlés előtt a helyi szokások szövegét. A kicsiny életformák erejét érvényesíti ez; a gyűlésezés nem a tömegegyenlőség alapján áll. a nagyobbak tekintélye vezet, de ezek is a szokások adminisztratív képviselői. A gondosan egybeilleszkedő parasztfoglalatosságok tartós biztosítása a módszereknek részletekben való tökéletesedését