Századok – 1942
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384
EMLÉKEZÉS GRÓP KLEBELSBERG KUNÓ ELNÖKSÉGÉRE ^^403 munkatársait legalább ilyen módon mentesítse az élet nehéz gondjaitól. Károlyi Árpádot, akivel szemben nyugdíjának megállapításakor, mert közös intézmény tisztviselője volt, a magyar nyugdíjasokénál is kedvezőtlenebbül jártak el — a bécsi intézet vezetését reábízva — keserves nélkülözések után ismét megszabadította súlycs gondjaitól, ha a vele szemben hosszú érdemes szolgálat után megnyilvánult méltatlanság keserűségét nem is tudta megszüntetni. De nemcsak a beérkezettekre volt gondja. Azt hirdette, hogy ,,az a nemzet, mely nem képes tehetséges fiainak kifejlődését biztosítani és őket a nekik megfelelő helyre állítani, az a középszerűség kezén elsorvad." Különös gonddal figyelte tehát a tanáraiktól beszerzett információk alapján az új tanárjelölteket, „a legfinomabb, az üde, derűs tehetségeket — amint ő mondotta — a bájos alkotásoknak játékos hajlamú mestereit", akiknél félt, hogy „ők törnek le legkönnyebben". Már diplomájuk megszerzése előtt számbavette őket külföldi kutató munkára és ott mutatott képességeik szerint nagy szeretettel gondoskodott megfelelő elhelyezésükről. Korszerű iskolázás, előrelátó munkaszervezés c's a jövő tudósnemzedékről való gondoskodás így kapcsolódott össze működésében. Ha valakinek távoli országban volt szüksége anyagának kiegészítésére, sem fáradságot, sem pénzt nem sajnált, hogy munkáját lehetővé tegye. Nagy súlyt vetett arra, hogy a Széchenyi-kiadvány mellett a Kossuth-emigrációra vonatkozó sorozat is mentől tökéletesebb legyen s ezért Jánossy Dénest egy évre Amerikába küldte az ottani anyag fölkutatására. Nagy öröme telt abban, lm törekvéseit megértették és várakozását kielégítették. Az Ujabbkori Források minden kötete külön-külön öröm volt részére. A nagy témacsoportok ragadták meg leginkább: a Döblingi Hagyaték, amely Széchenyi-sorozattá alakult, a nemzetiségi kérdés, amelynek munkáján számosan osztozkodtak, József nádor s a Batthyány-kormány iratai vagy Kollonics Einrichtungswerk-je; — szívesen karolta föl a középponti dikasztériumok történetének gondolatát, a nádorok vagy a főkapitányok levelezésének gyűjtését, a kancellárok működésének földolgozását, de szívesen támogatott minden kisebb kutatást is, ha az bele tudott illeszkedni a nagy vonalakba és lényeges kérdést tárgyalt. A fölmerült tervek megvalósítása még évtizedekre adhatna munkát a kutatóknak. Szerette volna a munka ütemét is gyorsítani. A vállalkozó kutatók első ígéreteit, hogy közeli időpontra már nyomdakész kéziratot tudnak adni. készpénznek vette és mentől rohamosabban 26«