Századok – 1942
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384
404 POM A NOVSZKV SÁNDOR romlott a pénz értéke, annál jobban sürgette a munkatársakat. A tudományos kutatás azonban, különösen olyan magi s követelmények mellett, amilyeneket az Ujabbkori Források utasításai előírtak, az anyag összegyűjtése és megrostálása után a kutatót még annyi időrabló föladat elé állította, hogy a legjobb hiszemben beígért kötetek is évekkel megkéstek. Az 1925. év volt az, melyben először nagyobbszánm kötet jelent meg. Mint akkor, a következő években is négy-négy kötet került forgalomba. 24 kötet megjelenését érte meg. Halála óta ehhez még 16 kötet járult. Mindezeken a munkákon szeme állandóan rajta volt, akárcsak II. Gyula pápáé művészeinek készülő alkotásain. 1928-ban mondott elnöki beszédében különösen nevezetes kijelentéseket tett nemzeti történettudományunkról. „Valóságos történelmi pathológiára, történeti kórbonctan alapítására van szükség. A hanyatló korokat valósággal oda kell tenni a történelem boncolóasztalára, az így feltárt nemzeti hibákból preparátumokat kell csinálni, mint ahogy az orvosi elméleti intézetekben formaiinban megőrzik a szerveknek egyes karakterisztikus betegségi eseteit. És ez nem nemzeti önkínzás, önsanyargatás lesz. Célja nem pusztán nemzeti önmegismerés. Ennél sokkal több, világosan fel akarjuk ismerni nemzeti hibáinkat, hogy azután a neonacionalií mus pedagógiája főképen az iskolákban felvehesse a harcot a begyökeresedett hibák és bűnök ellen. Ha végignézünk nemzeti történelmünk gyönyörű tragikumán, elbámulunk a sok erényen és a meghozott sok honfiáldozaton, a hazáért kiöntött tömérdek honfivéren. És ha annyi hazafiság ellenére is sorsunk annyiszor rosszra fordult, akkor a nagy erények mellett nagy nemzeti bűnöknek is kell lenni. Ezeknek jövő romlásait pedig csak akkor tudjuk meggátolni, ha felismerve azokat, rendszeresen felvehetjük velük a harcot." Ezen az alapon mondta: „a magyar történelem sokkal több, mint egy tudományszak s számunkra nemcsak okulás és tanulság, hanem nemzetünknek egyenesen éltető eleme." Ez a mély meggyőződés állt Klebelsberg történelmi társulati elnöksége — nem, egcsz kultúrpolitikája mögött. Ezért tört olyan határozottan lándzsát a szigorú tudományosság mellett és óvott olyan határozottan a dilettantizmustól. Amikor Társulatunkat alapították, a történelmi emlékek gyűjtését és a történelem népszerűsítését tűzték ki föladatául. Utóbb mái1 nehéz volt a haladó tudományos kutatás és a teljesen másjellegű népszerűsítés összeegyeztetése. Szilágyi Sándor az Életrajzokat alapította a népszerűsítésre, de a
