Századok – 1942

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384

394 «oMANOvszKv SÁNDOH 1920 februárjában az egyének megsegítése volt a sürgős feladat. Klebelsberg gróf Bánffy Miklós gróf. verseghy Nagy Klek követségi tanácsos és Miklós György, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgatója közbejöttével 247.500 K-t gyűjtött össze Hollandiában. Ezt az összeget 52 historikus közt osztatta fel olyan módon, hogy 2000—5000 K-ás segélyeket (4 — 5000 K-t önálló földolgozásokra, 2—3000 K-t másolásokra) kaptak előleg alakjában bizonyos megbízásokra, esetleg már munkában lévő tanulmányaik tiszteletdíjára. Egy részük éppen az Ujabbkori Források sorozata részére adott megbízásokra szólt. Da ez a segélyezés túlment az Üjabbkori Források és a Társulat keretein és kiterjedt más tudományos testületek, többek közt az Akadémia kiadásaiban megjelenő munkákra, sőt olyan új témákra is, amelyek Társulatunk tervezett kiadványainak körén kívül állottak, amelyeknél tehát — ámbár a föladat megoldásának szükségéről meg volt győződve kiadói jogait érvényesíteni nem kívánta. Amikor ezt a segélyezést Klebelsberg bejelentette, bejelentését a következő szavakkal zárta: „Teljes tudatában vagyok annak, hogy a most javasolt intézkedéstől számottevő eredményt csak akkor várhatunk, ha folytatása lesz., ha kiindulási pontja lesz egy nagyobb tudománypolitikai akciónak, amelynek irányáról és eszközeiről talán les/, szerencsém e helyről bővebben nyilatkozni, de már most biztosítani kívánom az igen tisztelt választmányt, hogy ezen a megtisztelő helyen csak addig óhajtok megmaradni, amíg a magyar történetírás ügyét nem üres szólamokkal, hanem tettekkel támogathatom." Valóságos életmentő cselekedet volt ez a magyar történettudomány s ámára. nyomában fölbuzgott újra a munkakedv. A Társulat is megtalálta az átmeneti formát. A tovább növekvő drágulás és az országcsonkítás keservei között a régi keretek nem voltak fönntarthatok. Tagjaink nagyrészét az, elcsatolt területekkel elvesztettük. Velük megszűnt minden kapcsolat; akik onnan elmenekültek, sem voltak képesek tudományos célokra áldozni, sokan vagónlakókként várták az emberibb életformák visszatérését. A tagdíj nagyobb emelése csak kilépésekre adhatott volna okot. a hátralékokat is csak óvatosan lehetett behajtani. Sok alapítótagnak csak két« áz koronás alapítvány fejében alapszabályszerűen kötelesek voltunk kiadványainkat megküldeni, ámbár a kamatok messze elmaradtak az önköltségi ár mögött. Egyesített 1919—1920. évi zárszámadásunk 4140 К 81 fillér hiánnyal zárult, de e mellett még ti 1.623 К 43 fillér tartozásunk állott fenn a nyomdánál. A legnagyobb terhet a