Századok – 1942

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384

EMLÉKEZÉS GRÓF KLEBELSBERG KUNÓ PJLNÖKSÉGÉRE 393 kellett kivetni с s a tagokat önkéntes adakozásra is felszólítani, az Életrajzok előfizetését pedig a tagok részére is kétszeresére emelni. A helyzet kétségbeejtő voltát árulta el, hogy id. 8/.ily Kálmán mozgalmat indított, hogy az összes tudományos társulatok a nyomdaárak által lehetetlenné vált helyzetet és az írói tiszteletdíjak ügyét együttesen vigyék a kormány elé. Őszre azután bekövetkezett az összeomlás. Társulatunk ugyan 1918 decemberében és 1919 január 16-án még tartott egy-egy választmányi ülést, de utóbb el kellett hallgatnia, kiadványait is szüneteltette, és iparkodott magáról életjelt sem adni, hogy ne kerüljön valami diz'ektórium alá. A proletárdiktatúra alatt az elnökkel is — aki kénytelen volt elrejtőzni — megszakadtak a kapcsolatok. Csak Horthy Miklós bevonulása után indulhatott meg újra az élet. 1919 december 21-én tartotta a Társulat ismét első választmányi ülését. A Századok 1919-i évfolyama azonban rendes terjedelmének felét sem érte el s a deficit mégis 23.000 korona volt. Akik átéltük, sem igen emlékszünk már vissza azokra a nyomasztó viszonyokra, amelyekkel akkor meg kellett küzd en ünk. Klebelsberg utóbb büszke volt, hogy a Történelmi Társulat ,,volt az első, mely az összeomlás kábulatából fölébredt". Büszke is lehetett rá, mert azt a Társulat egyedül neki köszönhette. Éles szeme azonnal fölismerte, hogy az életlehetőségeknek abban az összezsugorodásában az alkotások megvalósításához az alapföltétel a munkatársak munkaképességének és munkakedvének fönntartása volt. Egy percre sem vesztette el hitét, hogy a „katasztrófák nemzete" éppen az összeomlás csapásainak hatása alatt hamarosan összeszedi erejét és nagy erőfeszítésekre lesz képes, s az új helyzetben már íregindított terveinek még nagyobb jelentőséget tulajdonítctt. Megvalósításukhoz azonban meg kellett óvni a Társulatot az összeroppanástól s az embereket, akik szolgálatában állottak, az elkallódástól. Egy percig sem gondolt arra, hogy hatalmas terveit elejtse és a Társulat továbbvegetálásának apró gondjaival foglalkozzék. Jól tudta, ha a legszükségesebb eszközöket előteremti, Csánki mint ügyvezető alelnök, valamint a főtitkár és a szerkesztő ezt a feladatot meg fogják oldani. Ment tehát a maga útján, az Újabbkori Források maradt szívéhez nőtt gyermeke, de amint ennek érdekében meg kellett oldani a bécsi kutatások, a nyomda és a papír kérdését, úgy szükséges volt a Társulat emelése is s az embereké, akiknek megélhetését kellett biztosítani, munkakedvüket fönntartani és lelkesedésüket fölszítani.