Századok – 1942

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384

392 TlOMANOVSZKY SÁNDOR színvonal, amely a bevezetés feldolgozójától a művészit megközelítő tudományos művet kívánt, nagy követelmények voltak, de — ha néha meg is kellett alkudni a feldolgozó formai készségének hiányaival — ezeket a postulatumokat elejteni a vállalat kockáztatása nélkül nem lehetett. A Társulat irattárában vaskos csomót tesznek ki az e szabályzat kidolgozására vonatkozó elaborátumok, élénken igazolva, hogy Klebelsberg gróf milyen alapos elmélyedéssel merült el a részletkérdésekbe is, ha azoknak a megvalósítás körül lényegbevágó jelentőséget tulajdonított. Az új közlési szabályzat első tervezetét Szentpétery Imre professzor dolgozta ki, majd Hóman Bálint terjesztette elő véleményét. A bevezetés körüli kérdésekre csekélységem tett javaslatot. Az ezek alapján összeszerkesztett szöveg bizottsági tárgyalás a'á került és a bizottság a szöveget átdolgozta. Ezt az átalakított formát vette alapul Klebelsberg gróf. További magánbeszélgetések hatása alatt a saját szövegét újra is átdolgozta és újabb bizottsági jóváhagyás alá bocsátotta. Közben kikérte Bécsből Károlyi Árpád véleményét is. Az ő kétrendbeli megjegyzései egy harmadik átdolgozást vontak maguk után, amelyet elnökünk 1920-ban nyári pihenője alatt a svábhegyi Bernáth-villa öreg gesztenyefái alatt szintén maga végzett. Ebben a formában került azután elfogadásra az utasítások szövege egy harmadszori bizottsági tárgyalás keretében, szerkezetében és a „szakértelem, a lelkiismeretesség é3 a legapróbb részletekig leható alaposság" biztosítását célzó előíiásaival teljesen Klebelsberg elgondolása szerint. Az elvi alapok lerakása mellett teljes erővel folyt az anyagiak előteremtése is. Tisza István bukása után ugyan Klebelsberg is visszavonult, de így annál nagyobb eréllyel vethette magát bele a Társulat ügyeinek intézésébe. Politikai összeköttetései biztosították a kormány támogatását. A pénzügyminisztérium 30.000 koronát adott az új kiadványokra, a kultuszminisztérium évi segélyt. Klebelsberg azonban azon az állásponton volt — amint elnöki megnyitóiban is hangoztatta —, hogy a társadalomtól vár segítséget. A háború negyedik esztendejében e körül már nehézségek voltak tapasztalhatók. Az első nagy összeg jelentős részét pénzintézetek és nagyvállalatok adták össze. De nemcsak a magánadakoíás elakadása fenyegette a nagyszabású terveket. 1918 elején a nyomdai és a papírárak már olyan magasra szöktek föl, hogy az 1914-i árakkal összehasonlítva, a S ázadok előállítási költsége hat és félszeresére, a Magyar Történeti Életraj/oké ötszörösére emelkedett, úgy hogy a Társulat folyóiratának megjelentetésére б К pótdíjat