Századok – 1942

Szemle - Bacsinszky Tivadar: Orosz-ruszin kapcsolatok a XIX. század közepén. Ism.: Harcsár Miklós. 370

370 SZEMLE János némely sora mögött érzünk. U. írását nem politikai nagyvonalúság, hanem a tiszta részletek jellemzik, és e részletektől az olvasónak valósággal nehéz elszakadnia. Kosáry Domokos. Uacsinszky Tivadar: Orosz-ruszin kapcsolatok a XIX. század közepén. (A Kárpátaljai Tudományos Társaság irodalmi és tudományos könyvtára, 7. sz.) Ungvár 1942. 8° 2, 108 1. — Hodinka Antal, Bonkáló Sándor és Darás Gábor ruszin vonatkozású művei után újabb adalék a ruszin kulturális és politikai eszmerendszer egyes részleteinek megismeréséhez. Orosz, galíciai és egyes kárpátaljai kutatók a visszacsatolás idejéig különös előszeretettel hoztak felszínre a ruszin múltból olyan adatokat, amelyek arról voltak hivatva tanúskodni, hogy a kárpátaljai ruszinokban mennyire élt a kárpátokon-túli eredet, a keleti szlávság oroszságához, lilletőleg ukránságához és nem a magyarsághoz való tartozás tudata. E részletkutatások eredmóyei szláv nyelveken jelentek meg és így a magyarság alig szerezhetett róluk közvetlenül tudomást: B. most ezekből az adatokból válogatva próbál magyarnyelvű összefoglalást adni a mult század ötvenes és hatvanas éveire vonatkozólag. De mint maga is említi, ez „csak egy része ... az orosz-ruszin kapcsolatok hatalmas láncolatának 1849—-1914-ig." Könyve főleg csak Duchnovics Sándor eperjesi kanonok és néhány egyházmegyéjebeli társa magyarellenes gondolkodását és tevékenységét leplezi le. Régebbi, XVII. és XVIII. századbeli orosz-ruszin kapcsolatokra mutat rá az első fejezetben. Felemlíti a tokaji szőlők orosz munkásait, a ruszin származású Zékán Iván tolrnácsi. fordítói, majd nevelői működését II. Péter cárnál, Balugyánszky Mihály, Kukolynik Bazil, Lody Péter, Orlay Iván, Hucza-Venelin és más ruszin származású tudósok oroszországi működését, akik mind jelentős szerepet játszottak az orosz tudományos élet fellendítésében. A XI. században viszont orosz részről is felkeresték Kárpátalját Glinka, Bronevskij katonatisztek, Filipovic tanár, Koeppen, Sreznevskij tudósok, Matezonskij przemyszli püspöki alkarnagy és Paskeviö magyarországi hadjáratának résztvevője: M. D. Lichutin, aki kárpátaljai tartózkodását írásban is megörökítette. A szlávofil és pánszláv gondolat kialakulásának rövid ismertetése után B. rátér a ruszin szlávofilizmus kezdeteire, illetőleg annak legkimagaslóbb képviselőjére, a ruszinok legnagyobb költőjére, Duchnovics Sándorra. Idézi és lefordítja azon költeményeit, melyek oroszságának és orosz érzelmeinek legj öbb bizonyítókai. Keresi ez eszmék elhintőit, akik hatással voltak Duchnovicsra és néhány Eperjes vidékén lakó csehben, Sreznevskij ben, Dobrjánszkyban és a galíciai oroszokban talál rájuk. Duchnovics epiklizis-magyarázatában is a görög keleti dogmatikus felfogást látja; magyarellenes russzofil meggyőződéséről tanúskodnak bécsi és galíciai folyóiratokban megjelent politikai ízű cikkei is, s rajtuk kívül leginkább Ho'ovackij Jakabbal való levelezése. E leveleinek és cikkeinek magyarellenes éle, valamint később az új ukrán irodalom népies nyelvezetével való szembefordulása, az egységes orosz irodalmi nyelv érdekében kifejtett munkássága alkotja a dolgozat tárgyalásának gerincét. Népét Duchnovics nem tudta soha gondolkodásának megnyerni. Kifelé kapcsolatai voltak Jezbera pánszláv lapszerkesztővel, bizonyára Aksakov Iván orosz szlávofil íróval, Terleckij Vladimir idemenekült orosz eredetű szerzetessel, Rajevskij, Vojtkovskij, Kustodiev orosz követségi papokkal és Joannovic püspökkel is. Duchnovics történelmi művei is magyare)lenes természetűek; tanítványának. Janovics Pétérnek Jezberához intézett levelei is ilyenek. Az ilyen