Századok – 1942
Szemle - Gyalui Farkas (s. a. rend.): Mezőkövesdi Ujfalvi Sándor Emlékiratai. Ism.: Kosáry Domokos. 368
368 szKMi.K sem a német föld és nyelv terjesztése volt a céljuk: a magyarokat akarták gyöngíteni. Nem német népi szempontok miatt, hanem mert a dinasztia érdeke —- szerintük — ezt kívánta. Ezért láttak szívesen minden nem magyar telepest, nemcsak németet, s tudjuk, a románok, szlovákok, rutének meg szerbek főúri és királyi birtokra nagyszámmal húzódtak be a magyarság rovására. Azt, hogy a telepítések egyik főcélja az lett volna, hogy a német beköltözők példát mutassanak életükkel, viselkedésükkel, gazdálkodásuk fejlettebb voltával az alacsonyabb erkölcsi, kulturális és gazdasági nívón álló magyar őslakosságnak, az egykorú adatok még csak valószínűvé sem teszik. Arról még kevésbbé beszélhetünk, hogy ezeket a telepeseket valamilyen hivatástudat hajtotta volna keletre, így többek között a Kárpáti Medencébe. A maguk boldogulását keresték, s ha azt nem találták meg, vagy legalább is nem olyan mértékben, ahogy szerették volna, visszaszöktek hazájukba. A M. által felrajzolt, pompásan és hízelgően hangzó, de akkor anakronisztikus mai gondolatokat hiába keressük. A szerző felületességére, munkájának értékére nézve még néhányjellegzetes és jellemző tévedését idézzük: Erdélyről úgy tudja, hogy 1526 előtt nem volt Magyarország szerves része, a XVI11. századra meg besorozza az örökös tartományok közé. (16. 1.) A Bánságot egyszerűen „kaiserliche Provinz"-nak emlegeti, minden indokolás nélkül. (17. 1.) A horvát-szlavon katonai határőrvidék keletkezését a XVI. századra teszi, s a XVIII. században már háromszázesztendős dicső hagyományaiiól beszól. (40. 1.) A Habsburgokat a XVI—XVIII. században „Ofen-Pest"-en koronáztatja (83. 1.). A Bácskáról azt mondja, hogy 1526 körül a szerb népi erők középpontja volt, és „von 1526 bis 1542 bildet sogar ein politisch selbständiges Widerstandsnest serbischen Volkstums". (54. 1.) Itt nyilván a későbbi, XVIII. századi népességi viszonyokat zavarja össze a XVI. századiakkal. Külön meg kell emlékeznünk a kötetben lévő „Habsburg im Südosten" с. térképről. (32. 1.) A csinoskivitelű térképen Magyarország rajza egészen torz; de ezen belül is a Bánság óriásira van nagyítva, határai a Kőrösökig, keleten meg Fogaras vidékéig érnek, úgyhogy eredeti területének mintegy háromszorosára dagad, s a szemlélő azt hiheti, hogy Magyarország egynegyedét teszi. (A valóságban, tudjuk, a Bánság határai a Duna, alsó Tisza, Maros és az Erdélyi Kárpátok; területe 28523 km8 volt, Magyarországé pedig ennek több mint tízenegyszerese.) M. munkájának tanulságaként leszögezhetjük, hogy a legújabb szempontok, a legnagyszerűbb gondolatok sem mellőzhetik a történeti tényeket, különben valóságnélküli elmefuttatásokká válnak, amelyeknek értékük nincsen. Bentla Kálmán. Mezőkövesdi Újfalvi Sándor Emlékiratai. Sajtó alá rendezte és kiegészítésekkel közreadta Gyalui Farkas. Kolozsvár 1941. Erdélyi Múzeum Egyesület. 8° XII, 444, 11. — A memoárok hazája, Erdély, újabb, különösen érdekes darabbal örvendeztet meg. írója székely eredetű birtokos nomes család sarja, neves vadász, a reformkori Erdély szemtanúja. írásaiban a korszak sok emlékezetes a'akjával találkozunk. Nagyenyeden Körösi Csoma Sándorral együtt volt diák, akinek portréját valósággal ércbe önti, hogy azután, szinte meglepő fordulattal, e rendkívüli egyéniség hiába-éltét panaszolja. Pesten Széchenyivel találkozik, Pozsonyban a kezdő Kossuthot hallja asztal mellett hevesen vitázni. Levelezésében, melyet Gyalui Fa: kas talált meg s függesztett az Emlékiratok végére, Vörösmarty sorai mellett bölöni Farkas Sándorét találjuk, aki messzi Amerikából,
