Századok – 1942

Szemle - März; Josef: Josef II. Kaiser und Siedlungspolitiker. Ism.: Benda Kálmán. 367

SZEMLE März, Josef : Joseí II. Kaiser und Siedlungspolitikcr. Berlin 1938. 8° 88 1. — M. tanulmánya nem törekszik új adatokkal bővíteni tudásunkat József császár életéről és politikájáról. Szándéka — ahogy maga mondja — az, hogy összefogja mindazt, amit eriől a kérdésről eddig írtak, s új szempontjai világánál rámutasson a császár nagy német küldetésére és arra a dicső helyre, amely őt nemcsak Ausztria, de az egész német nép történetében megilleti. Mert — írja — egészen napjainkig hamisan ítélték meg József jelentőségét, s félreismerték életének igazi alkotását. Jellemezték uralkodását s eszméit, dinasztikus, gazdasági, kulturális, politikai stb. szempontból, de mindig „kisnémet" látókörből figyelték őt, így pedig természetesen nem láthatták meg a császárban a német nép egyik legnagyobb, legelőrelátóbb államférfiát. József megítélésében csak a „gesammtdeutscher Gesichtspunkt " a jogosult, amelyik „vom Volk her" vizsgálja a tényeket (8, 131). M. ezt az új, népi szempontot juttatja ura'omratanulmányában, természetesen a császárról formált eddigi kép is jelentősen megváltozik. A rövid tanulmány kiterjed József egész életére, ahogy ura kodása minden jelentősebb mozzanatát is felöleli, de elsősorban telepítési politikáját méltatja. A nagy felvilágosult uralkodó, ki racionális alapon akarta korszerűsíteni országainak elmaradt közigazgatását, s évtizedes, fáradságos tanulmányok közben dolgozta ki reformterveit, hogy megoldja velük az addigi problémát, könyvében háttérbe szorul, s az ész embere helyébe a szív, az érzések embere lép, a nagy álmodó. József nagyságát elsősorban abfcan látja, hogy -— szinte beleélve magát a jövendő évszázadok szellemébe — egész életével, minden tettével a „német föld és német nyelv terjesztését" szolgálta. Megérezte azt, hogy a német parasztságb an mind gazdasági, mind erkölcsi szempontból az átlagosnál nagyobb értékek szunnyadnak, s tudta, hogy országai meg a németség érdekét is akkor szolgálja legjobban, ha minél több germánt telepít a Birodalommal keletiől szomszédos országoknak a török alól csak imént fölszabadult lakatlan területeire. A nagy keleti telepítéseknek így kettős hátterük van: a császár, az akkor még szétforgácsolt németség egyik legnagyobb építője, a német telepítés hatáiait akarta szélesíteni, ugyanakkor pedig a germán telepesek által példát akart mutatni egyéb népeinek a gazdálkodásban és polgári erényekben. (40. 1.) Tervét azonban nem értették meg sem Magyarország, sem Galicia népei s ellene szegültek a császár legnemesebb szándékának is. József pedig sokkal r övidebb ideig élt, hogysem megkezdett munkáját valóra válthatta vo'na. Utóda II. Lipót meghátrált a magyarok előtt — a nagy munkának nem volt többé folytatója. M. munkája bármennyire sok új szempontot hoz József megítéléséhez, amelyeket magyar viszonylatban sem szabad elmellőzni, általában mégis egyoldalú képet ad a császárról. Egyrészt azzal, hogy túlságosan kiemeli, jelentőségükön túlmenőén értékeli a telepítéseket, másiészt azzal, hogy anakronisztikus szellemi és lelki hátteret fest mögéjük. József nagyságát a telepítésekkel csak kisrészben értékelhetjük, mert hiszen ezek zöme nem is az ő, hanem anyja uralkodásának idejére esett. Ha a telepítésekkel kapcsolatosan mindaz igaz lenne, amit M. ír, az érdem akkor is csak részben illetné Józsefet, jórésze Mária Teréziáé volna. Az egykorú adatok azonban amúgy sem igazolják M. fejtegetéseit: József tipikusan a felvilágosult abszolutizmus embere volt, s népeit nem különböztette meg, nem különb,öztethette meg „völkisch" alapon. A telepítés irányítóit elsősorban gazdasági szempontok vezették (ezt M. egyáltalában nem méltatja figyelemre), a lakatlan földnek telepes kellett — s ezen túlmenően