Századok – 1942

Szemle - Botár Imre: Szolnok települési; népesedési és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Ism.: Kring Miklós. 365

366 SZEMLE A rendezés lényege az „igazi", az egész-, fél- és negyedtelkes gazdák földjeinek arányosítása volt. „Míg 1766-ban Móra Mihály egésztelkes gazdának tényleg csak 9 hold szántója volt, addig Varicska Péternek 30, most mindketten s a többi egésztelkes valamennyi 32 holddal rendelkezett" (58. L). A század e'ején körülbelül 2500, a iendezés után — kétnyomásos gazdálkodással — körülbelül 4052 holdat törtek eke alá a szolnoki határból. Mivel áradások ellen alig tudtak védekezni, árvizes esztendőben kb. 1000 hold megmunkálatlan maradt . A lakosság számához képest a szántóföld kevés volt, nem csoda tehát, hogy a szolnokiaknak eladni való gabonájuk alig akadt, a nagyobb gazdák pedig állandóan máshonnan egészítették ki saját termésüket. A legelő-és erdőhiány miatt az állatállomány kicsiny maradt. Kukorica- és burgonyatermesztésnek nincs nyoma, szőlőművelésnek is csak a század vége felé. Ezen s a dohánytermesztésen kívül, már korábban, a kincstári fa- és sószállítás, s némi mezőgazdasági munka sok zsellérnek adott megélhetést. A tulajdonképeni városi elem, az iparosság a század harmincas évei óta szépen gyarapodott. A szo'noki iparotok tú'nyomó része tisztén mesterségéből élt, az 1769.-i összeírás szeiint 80 ipa-osa közül 74-nek még negyedtelke sem volt. (Összehasonlítás kedvéért említem meg, hogy ugyanekkor egy dunántúli kis mezővárosban, Tatán az ipa osok egyszersmind telkes gazdák is voltak). Az ipar az eltartókkal együtt 500 embernek, Szolnok lakossága mintegy egyheíedének adott kenyeret. Nevük után ítélve, az iparosok egyharmada magyar, kétharmada pedig német és tót száimazású volt. A kereskede emnek nem volt szerepe a szolnoki po'gártársada'om életében. A Szolnokon átmenő sószállítás nagy forga'ma azonban közvetve jól jövedelmezett a szo'nokiaknak. A vizén éi kező só átrakása és fuvarozása szóles rétegek megélhetésének vált biztos a'apjává. B. tanulmányát a szokásodnál bővebben ismertettem. Nemcsak az volt ezzel a szándékom, hogy módszeres gonddal készült munkájára hangsúlyozottan felhívjam a figye.'met; tettem abban a meggyőződésben is, hogy a helytörténeti kutatások során feltárt részletadatok jelen'őségre csak akkor jutnak, ha minél szélesebb körben vá'nak ismeretessé. Ennek igazságát akkor fogjuk belátni, ha már nagyszámú, összehasonlításra a kalmas adat áll rendelkezésünkre. A helyi keretek között végzett gazdaság- és társada'omtörténeti kutatásoknak, egyetemesebb szempontból, éppen a XVIII. sz.-ra vonatkozólag van legtöbb értelmük. A nemzeti életben akkor bekövetkezett változásolc nagy részét ugyanis csak az efféle kutatások világíthatják meg. A magya-ság a XVIII. sz.-ban, története folyamán nem elsőízben, nagy életformaválság során ta'ált vissza újra a földhöz. A felszabadító hadjárat sikerei után az államkincstár kimerülése miatt csak a legnélkülözhetetlenebb katonákat tartották meg a szo'gálatban. Ezrével bocsátották el, zsold nélkül, a feleslegessé vált ha-coaokat. Mint évszázadokkal korábban, a ka'andozások korának lea'konyultával, társadalmi struktárabomlás következett be. A magyarság széles köreinek viszonya változott meg a földhöz. A B.-éhoz hason'ó részlettanulmányok feladata ennek a nagyszabású társadalmi folyamatnak minden mozzanatát feltárni. A modem magyar történet gazdasági és társadalmi a'apjait csak ezek a részletkutatások tudják megvilágítani s csak ezek segítségével juthatunk néhány lépéssel ismét közelebb az igazsághoz az elmúlt két század életének ismeretében. Kétségtelen, hogy az így napfényre kertüő adatok, eddig homályban maradt összefüggések új szintézist tesznek majd szükségessé, amely lényegesen módosítja a XVIII—XIX. sz.-i történetünktől a kotott képet. Kring Miklós.