Századok – 1942

Történeti irodalom - Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. Ism.: Hajnal István. 358

356 TÖRTÉNETI IRODALOM 360-legesen szinte mozdíthatlan kötöttségben él, állandó munkakészenléttel, amit a viszonylagos biztonság folytán lassú tempójával egyenlíthet ki; a gazdacseléd is „megromlott", márnem a régi, bár kíméletlenül kezelt családtag, de az üres munkabérviszony mellett is a régi odaadást kívánnák tőle. A summásnak csak munka az élete az uradalomban, hogy télen felélje szerzeményét, s lázadozzék, a nagyszámú parasztmunkásság többi bizonytalan kategóriáival együtt. ^Á parasztság, alul elkülönülve, csak tűri-viseli a nemzetet, a nemzet Szeretné felemelni őt, de elvárná, hogy tovább is teljesítse régi szerepét .1 A szerző nem a paraszti élet felbontását kívánja, védtelen beolvasztását a kapitalista-polgárosodásba, hanem aktívvá tételét. Átértve a parasztságnak alapvető történeti szerepét az európai fejlődésben, erre az elgondolásra kell jutnia, nézetünk szerint, minden reformtörekvésnek. A szerző komor s mégis meleg leírásából a régi „rendi" kölcsönösségek hatalmas, szívós társadalomképző erejének méltánylása érzik ki. I A „rendiség" fogalmát nézetünk szerint következetesebben fel kellett volna bontania; egyfelől uralmi rétegeződés, a magyar társadalomban élesebben, mint nyugaton; másfelől azonban méltányos megszokott „hűbéres" kölcsönösségek intézményes biztosítása, ami nyugaton mélyebb volt, mint minálunk. Nálunk e mélységek híján választódtak ki a parasztságtól elkülönülten a modern felső társadalomosztályok, viszont épp ezért élnek ma tovább is lenn a parasztságban a régi „törvények".] Felemás, zavaros helyzetet teremtenek, ügyefogyottságot fölfelé, — de még mindig hatalmas izomzatként tartják össze a parasztságot, a munkát még mindig önmagában is a társadalmi elismertetés alapjává teszik, s a társadalmias elismertetés által a szegénységet is elviselhetővé. Nagy hiba lenne a paraszt irracionális, „értékesíthetlen" sokoldalúságát feloldani és pusztán a kapitalista piac lehetőségeire irányítani. Ez az irracionális sokoldalúság volt egykor az európai kultúrfejlődésnek és később minden felső modern osztályképződésnek is az ajapja. Aszerzőnek, úgy hisszük, „az állandó munka" íratlan törvénye helyett a természetes környezetet és a társadalmi viszonyulásokat bizonyos tapasztalati önállósággal, életegész sokoldalúsággal alakítgató állandó foglalatosságot kellene emlegetnie, mint a parasztállapot társadalmi elismertetésének alapját. Bizonyos emberi alkotókedv, a mechanizált munkával ellentétben: „irracionális", mert nem csupán a hasznot nézi, hanem a foglalatosság emberi kielégiiltségét is. IA magyar rendiség élesebb uralmi hasznot váró rétegeződése kevésbbé engedte meg a paraszti alkotó sokoldalúság kifejlődését s ennek alapján mélyenjáró ipari-kereskedelmi hivatások kiképződését. A nyugati polgárság ma azért mélyebb, szakszerűbb a miénknél, mert a parasztság mélyebb irracionális viszonyaiból indult ki felemelkedései A szerző tehát kissé egyoldalúan fűzi egybe a polgárság és a kapitalizmus fogalmát. Ha ki tudnánk dolgozni azt a reformot, amely a parasztságunkban élő régi erőket nem akarja elmosni, a paraszti lét.