Századok – 1942

Történeti irodalom - Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. Ism.: Hajnal István. 358

356 TÖRTÉNETI IRODALOM 359-A válságba jutott paraszti lét különböző árnyalatainak felvázolása után a mai magyar parasztságot gazdasági rétegeződéseiben mutatja be a szerző, földrajzi jelentkezésüket is vázolva. Azonban nem tiszta a gazdasági rétegeződés, nem tiszta osztály -képződés, mert rendi maradványok módosítják. A jelen parasztkategóriákból visszafelé igen velősen tudja megítélni a régi jobbágy-típusokat, megeleveníti, közelebb hozza a mai gondolkodáshoz a történettudomány által kidolgozott fogalmakat. A mai parasztgazdák a régi telkesjobbágyok utódai, de hagyományos kölcsönösségük nélkül a helyi társadalommal; a földjükön dolgozókkal nem azonos már kultúrájuk és érintkezési körük, viszont igényeik velük szemben, de gazdálkodásformáik is még. a régiek. A legkorszerűtlenebb típust közülük jobbágy parasztgazdának nevezi a szerző: sokat dolgozik, keveset fogyaszt, s mégsem jut el az árutermelésig, a kapitalista gazdasági rendszerbe való illeszkedésig bizonyos specializálódás alapján; mérhetlen öntudattal, irracionális paraszti magatartással marad meg sokféle értékesíthetlen régimódi foglalatosságánál, a teljessé vált tulajdonjog inkább erősíti benne a régi formákat. „Nemesparasztok"— a székelyek is ide tartoznak—, „polgárparasztok", s mindezeknek átmenő árnyalatai sorakoznak még e gazdatípusokhoz. A „kisparasztok" rétegéhez tartoznak a „kisgazdák" névtelen tömegei, önálló gazdálkodók, családi munkaerővel, a leghagyományosabb módszerekkel, szövevényes tulaj donjog-viszonyok között; barbár, formátlan kiizködés, amelytől az egyke által és a városi-altiszti alkalmazásra tódulással igyekeznek szabadulni. A kishaszonbérlők, törpebirtokosok is még önálló kisparasztok, de nagyjából mégis másoknak dolgoznak. Az Íratlan paraszttörvények szerint élvén, nem is éreznék elviselhetetlennek helyzetüket, ha az állandó és bizonyos fokig önálló munka, amit e törvények a parasztöntudat alapjává tesznek, még mindig a létük régi állandóságát is jelentené. De itt is formazavar, piacra s piaci bérért dolgoznak, számukra kiszámíthatlan, biztosítatlan összefüggések között. A haszonbérlő, a részesbérlő csaknem a régi jobbágy módján függ a földtulajdonostól, aki gazdálkodásukba is beleszólhat. Egyes altípusokban fölfelé segíti a kisparasztot a piachoz való élelmes igazodás, de csak végtelen odaadó munkával és a paraszti törvény szerint való éléssel. Kitűnő az a pár jellemvonás, amit a parasztkertészekről ad a .szerző, a kis földűek—s nem a parasztgazdák — fejlesztették ki hagyományos munkamódszereiket piacképes termelésre. Történeti távlatokat nyithat meg, vissza az európai kézművesség kezdeteire, a parasztiparosokról szóló leírás; a paraszt kereskedő azonban bizonytalan elem, aljanépnek számít nálunk. A parasztmunkások nagytömegű létegei szenvedik -meg leginkább mai kiszolgáltatott meztelen osztály helyzetük et. A törvényhozások csak esetről-esetre segítenek, a modern védtelenség és a régi olcsóndolgoztatás ellenben a felemás társadalomképződés állandó lényegéhez tartozik. Az uradalmi cseléd tény-