Századok – 1942

Történeti irodalom - Lortz; Joseph: Die Reformation in Deutschland; III. k. Ism.: Révész Imre. 350

354 TÖRTÉNETI IRODALOM 354-tudja osztani. Ennek pedig mélységes értelme van. Most látjuk igazán . .. hogy a vétkesség vagy vétlenség kérdésével nem lehet hozzáférni ahhoz, ami legmélyebb a reformációnak számunkra megfogható valóságában. Az emberre nézve, ránk nézve a reformáció története nagy részében a tragikum jegyében áll . . . Luther reformációja nem véletlenül és nem mint véletlenség jött létre. Ebben is egyetérthetnek katolikusok és protestánsok, még akkor is, ha egészen különbözőképen értik azt, hogy mennyiben lehet a reformáció ,szükségképeniségéről' beszélni. Da akár katolikusok vagyunk, akár protestánsok ... a reformáció nagy történésében végre is ahhoz jutunk el, ami a történetben az élő Isten titka. Ez pedig a lelke legmélyéig megrázhatja a gondolkozva vizsgálódót" (II. 293. 1.). A mű általános értékelésére nézve mármost többet és jobbat nem mondhatunk, mint azt, hogy a szerző a föntidézett nyilatkozataiban kifejezett elveihez és szelleméhez a részletes tárgyalás során is hű marad. Ehhez képest reálisan tárgyilagos előadásban kapjuk tőle a reformációt megelőző és kitermelő egyházi és világhelyzet rajzát, Luther lelki és teológiai fejlődésének bemutatását, a németbirodalmi reformáció mozzanatainak egymásutánját, a katolikus ellenhatás ismertetését — a nagy küzdelmet egyelőre lezáró, de már az új harc csiráját is elvető augsburgi vallásbékéig (1555). Lutherről és tettéről egyáltalán nem titkolja korrekt katolikus teológiai véleményét — ami a fejnek s a szívnek egyszerre ügye nála —, de ez legkevésbbé sem akadályozza abban, hogy különösen a reformáció előtti egyházi viszonyok ismertetésében meg az első katolikus ellenhatás értékelésében olyan elfogulatlan megállapításokat ne tegyen, amelyeket bármely, hasonlóan reális tárgyilagosságra törekvő protestáns kutató és vizsgálódó is teljes tudományos lelkiismerettel aláírhat. Luthernek a parasztlázadáshoz való viszonyát különösen példás tárgyilagossággal fejtegeti. Ezeken kívül is egész sorát lehetne elszámlálni azoknak a meglehetősen kényes -— akár katolikus, akár protestáns oldalra kényes — részletkérdéseknek, amelyekben szinte időtlen pártatlansággal oszt pört. Egyenesen megkapó például, amikor a Luther és a Zwingli közti úrvacsorai megegyezés meghiúsulásában ,,a protestantizmus vallási megmentését" látja, mert ha a lutheri türelmetlenség engedékenyebb lett volna e téren, ez a német protestant izmus korai belső ellaposodását „és ezzel a németországi keresztyén erő további hatalmas csökkenését" idézte volna elő! (II. 46. 1.) Mindez természetesen annak is köszönhető, hogy L.-nak nemcsak az óriási történeti anyagban van tiszteletet parancsoló tájékozottsága — mind a katolikus, mind a protestáns oldalon —, hanem a vonatkozó történetirodalomban is teljes biztonsággal jártas és léptennyomon észrevehető, mennyire ismeri minden, e tárggyal érdemlegesen foglalkozott katolikus és protestáns elődjének munkálatait, és ha kell, mennyire függetleníteni tudja magát még a katolikusoktól is. Előadása sokszor drámai erejű, de mindig mesterien tömör, itt-ott e miatt nehézkes, sőt néha balladai módon kissé