Századok – 1942

Történeti irodalom - Tóth László (s. a. rend. és bev.): Bajza József: A horvát kérdés. Ism.: Hadrovics László. 355

TÖRTÉNETI IRODALOM 355 homályos is. Elfojtott teológiai pátosza mint rejtett fény izzik fegyelmezett gondolatmeneteiben, súlyos fegyverzetű mondataiban. Könyve egyszerre igen magas -tudományos teljesítmény és igen személyes hitvallás. Amennyire megszolgálta a miinsteri püspök „Imprimatur"-át, éppoly kevéssé érdemelné meg, hogy „felekezetieskedő" históriacsinálást lásson benne bárki is. Ebből a valamennyi eddigi közt egyik legszebb reformációtörténeti szintézisből éppen ezért a protestáns történeti kutatás és eszmélkedés ugyanannyi tanulságot meríthet, mint a katolikus. Sőt az is elmélyedve és megilletődve fogja tanulmányozni, aki mindenféle vallási szemponttól függetlenül próbál foglalkozni a német reformáció korával. Különböző hittani és világnézeti alapon természetesen különböző és igen mélyreható észrevételeket lehet tenni a mű alapvető értékítéletei ellen; de ez ennek az ismertetésnek természetszerűleg nem föladata. Nem annyira az értékelés, mint inkább csak a tényismeret világába tartozik, és így itt is megemlíthetjük, hogy szerintünk tévesen lát L„ amikor a Luther teológiai gondolatainak egyenes ősét a huszitizmusban látja (I. 69. és 234. 1.) — mert ez a kettő két teljesen sui generis vallási és teológiai gondolatvilág, amelyeknek jóformán csak külsőleges érintkezési pontjai vannak. Az sem helyes tényállítás, hogy Kálvin a Luther döntő tanait kereken elutasította (II. 301. 1.) — éppen a döntő, központi theologicumokban értettek lényegileg teljesen egyet a természetesen erősen eltérő fogalmazások ellenére is! Elnézte a szerző, hogy a „crede et manducasti" nem a Luther, hanem a Szent. Ágoston híres mondása (I. 230.1.), és nem vette észre, hogy Eck és Emser egy-egy kijelentése (amelyeknek a szerző bizonyos súlyt kíván tulajdonítani) igazában szentírási hely idézése (II. 92. 1. v. ö. Római levél 14 : 23b, II. 160. 1. v. ö. Római levél 5 : 20). Nagyszabású szintézisben ilyen és hasonló apróbb pontatlanságokat, általában ténybeli részlettévedéseket felkutatni mindig elég könnyű — épp olyan könnyű, mint elvi alapon szembehelyezkedni a szintézis szerzőjével. Mind akettőnél sokkal nehezebb: elmélyült önmegtagadással, magunk és a mű ellen egyszerre fordított komoly kritikával tanulni. L. könyvéből mindenki tanulhat, aki akar, tekintet nélkül vallási hova (vagy sehova) tartozására: tanulhat a szó legelőkelőbb és legreálisabb értelmében vett tárgyilagosságot, tanulhat fegyelmezett módszerességet és nemes szenvedélytől lüktető előadást; tanulhat bőven még a szakembert is meglepő és újraorientáló tudományos anyagot; és tanulhat megújuló reménységet arra, amit valaha egy nagy erdélyi református prédikátor így fejezett ki: „az örök eszmék honában örök béke van." llévész Imre (Debrecen). Bajza József: A horvát kérdés. Válogatott tanulmányok. Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Tóth László. Budapest 1941. Egyetemi ny. 8° 529 1. В. a régi Magyarország utolsó olyan tudósa volt, akinek a balkáni probléma nem csupán tudományos munkássága leg-23*