Századok – 1942

Történeti irodalom - Úr és paraszt a magyar élet egységében; ld. Eckhardt Sándor - Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai. Ism.: Gerézdi Rabán. 338

340 TÖRTÉNETI IRODALOM 340-kancellárián keresztül nyomon lehet kísérni az új szellem, a humanizmus besziiremkedését és fejlődését, mely Mátyás, és méginkább a Jagellók kancelláriáiban jutott tetőpontra. Az olasz egyetemek ismertetésében sem szabad megállni egyszerű látlelet felvevésénél és kuriózumoknál. Ezeken túl van a lényeg. Az egyes egyetemek sajátos szellemi arculatát kellett volna a szerzőnek megrajzolnia, amely a többitől elüt, s így a magyar tanulókon keresztül műveltségünket is színezi. Másrészt, hogy ez a sajátos szellem az idők folyamán hogyan változott, alakult, gazdagodott, és mennyiben jutott kifejezésre a híresebb tanárokon keresztül, természetesen kiemelve azokat, akikhez a magyar diákoknak is közük volt. V. tanulmánya terjedelme ellenére is nagyon kevés, kísérlet, a figyelem felhívása az elhanyagolt munkára, mely a fiatalabb generáció tagjaira vár, hogy az egyes egyetemekkel külön-külön modernebb felkészültséggel egy-egy monográfia erejéig leszámoljanak. Ezt a „bevezetést" követi a könyv voltaképeni törzse és lényege, az adatközlés. Sorra veszi — keletkezésük időrendjében — az egyetemeket, így következnek egymásután Bologna, Padova, Perugia, Verona, Pisa, Firenze, Siena, Pavia, Ferrara, Parma és évszám szerint az ott tanuló magyarok. Módszere ugyanaz, mint az 1915-ben megjelent páduai kötetében. Itt legfeljebb nagyobb apparátussal dolgozik. Sok minden, így az Itáliába való követjárások is bekerülnek a katalógusba. Igaz, e követek nagyrésze valamikor ott végzett, de akadnak olyanok is, így pl. Kárai László, ki a bécsi egyetemen járt. Ezeknek az itáliai iskolázáshoz nem sok közük volt, legföljebb az olasz-magyar kulturális kapcsolatokhoz. Páduai és római anyagát már publikálta a szerző, így a súlypont Bolognára esik. De itt sincs a kutatás lezárva még kevésbbé a többi egyetem esetében, hiszen a kötet nagyrészt az olasz tudósoktól már publikált, s a levéltárakból csak a könnyebben hozzáférhető anyagot öleli föl. E téren nagy munka vár még a jövő kutatóira. Az anyakönyvekben és egyebütt található tanulókat igyekszik azonosítani a szerző; itt elég sok kívánni valót hagy. Nincs terünk arra, hogy mindent felsoroljunk, azért csak a felötlőbb hiányokra és hibákra mutatunk rá. A bolognai Chartulariumban 1268 okt. 26. alatt szereplő „dominus Lodomericus, filius domini eomitis Dionisii de Ungaria" (V.-nél 9. 1.; az eredetiben Lodomerius!) nem más, mint a híres Lodomér érsek. Ő különben mégegyszer előfordul a kiadott bolognai Chartularium VIII. kötetének 263. lapján, ami elkerülte V. figyelmét. — Bolognai tanulónak veszi fel Alsáni Bálintot is, pedig erre semmiféle adatot sem tud felmutatni; az Ineertae Universitatis rovatában lett volna a helye. Annál is inkább, mert Cardella (Memorie storiehe de' Cardmali délia Santa Romana Chiesa, II. k. 288. 1.) azt állítja, hogy Alsáni tanulmányait „nell'Italia e nella Francia" végezte, bár ezt is kétkedéssel fogadjuk, mivel Cardella forrása Timon Sámuel „Purpura Pannonica"-ja (41. 1.), hol ez csupán föltételezve fordul elő. — Gergely váradi őrkanonok azQnosítása is hiányos. Róla Bunyitáynál