Századok – 1942

Történeti irodalom - Úr és paraszt a magyar élet egységében; ld. Eckhardt Sándor - Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai. Ism.: Gerézdi Rabán. 338

TÖRTÉNETI IRODALOM 341-találunk bővebbet. (A váradi püspökség története, II. k. 87—88. 1.) — Hiányzik László fia Miklós is, akit a cadixi püspök már mint szerémi püspököt Bolognában szentel 1389 ápr. 3-án miséspappá. (Békefi Rémig: A pásztói apátság története, I. k. 189.1.) — Nagyon valószínű, hogy Johannes Chele, ki 1438-ban, és Nicolaus Chebe, aki pedig 1447-ben volt a bolognai diákok rektora, magyarok. (Sorbelli: Storia délia Università di Bologna, 1940,1. k. 169.1.) Hasonlónevű családokkal a korabeli oklevelekben is találkozunk. (Zichy-okmánytár X. 86. 1., Fekete Nagy Antal: A Petróczy-levéltár középkori oklevelei. Levéltári Közlemények 1931, 40. 1.) — A bolognai tanulók közé sorolja Vitéz Jánost is (39—41. 1.), bizonyítékai azonban nem perdöntőek, úgyannyira, hogy még itáliai iskolázása sem biztos. Tekintélyekre hivatkozik, de adatok híján az ő hipotézisüket sem fogadhatjuk el. Különösen Beroaldóval kapcsolatban állít sok olyat, ami minden szilárdabb alapot nélkülöz. így, hogy ,,1490 őszén Beroaldo Fülöp bolognai tanár üdvözlő verset intézett Váradi Péter kalocsai érsekhez, nyilván annak örömére, hogy egykori tanítványát — oly sok idő multával — viszontlátta az év nyat án, midőn az érsek útban Rómába talán Bolognában is megállapodott, esetleg néhány magyar tanulót is hozván magával a jeles mesterhez, kinek házában annyi boldog évet töltött volt, melyeknek emlékét most felújíthatták." (58. 1.) Szép, szép, csak éppen nem állja meg a helyét. Mert — hogy hátulról kezdjük — Váradi Péter tanult ugyan Bolognában, de Beroaldo tanítványa sohasem volt, nem is-lehetett. V. 1465-re teszi Váradi bolognai tanulását. (48—51. 1.) Adatokból Váradi Budán, 1474 októberében tűnik fel mint királyi titkár, de minden valószínűség szerint még Vitéz kancellársága alatt került be a királyi kancelláriába, tehát 1471 körül. Beioaldo pedig, mint V. a bevezetésében helyesen írja, „nem volt még 20 éves, mikor 1472-ben az egyetemen retorikát és költészettant adott elő három éven át" (LIX. 1.). Beioaldonak ekkor még elég ismeretlen csillaga csak a nyolcvanas években kezd eme!kedni. Különl en is Bejoaldo az Apuleius-kommentár ajánló'eveléhen (1499.) azt írja Váradinak, hogy Csulai Móré Fülöp „huiusce autem inter nos florentis in dies amicitiae conciliator et quasi conglutinator fuit". (Veress, 443. 1.) Másrészt a kalocsai érsek 1490 nyarán nem járt Rómában. Megidézték ugyan, de sehol sem leljük nyomát, hogy ennek eleget tett volna. Ellenkezőleg: öccsét, Pál prépostot küldte maga helyett. S éppen az a textus, amelyre V. állítását építi, tovább olvasva azt bizonyítja, hogy Váradi Péter nem személyesen it átkozott be a római Szentlélek-Társulatba, hanem megbízottja, Pál prépost által, aki különben az érsek apját, anyját, s elhalt testvéreit is sajátkezűleg írta be a társulat anyakönyvébe. (Mon. Vat. Hung. 1/5. 10. 1.) Ami pedig az „üdvözlő verset" illeti, elolvasva, nem a viszontlátás örömét hirdeti, hanem humanista sablon szerint az Apuleius-kommentár mellé írta. Hogy ez a vers meglenne Beioaldo „Orationes multifariae et appendiculae versuum" (Paris 1490) c. munkájában, alig hihetjük, bár ezt a kiadást nem láttuk. Ebben V.-t Fantuzzi (Notizie degli serittot i bolognesi, II. k.) ismertetése vezethette félre, aki különben az 1500. évi bolognai kiadást használta; ebben valóban benne is van. (Orsz. Széchényi-Könyvt. Inc. c. a. 1088.), míg az 1492. évi pátisi kiadásból (uo. Inc. c. a. 935.) hiányzik. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy az említett vers kelte nem 1490, hanem kilenc-tíz évvel későbbi, — Hasonló tanár-tanítványi viszonyt vél Beroaldo és Bakócz (48. 1.)., meg Szatmári György között (75.1.). Bakócz is 1465-ben járt Bolognában, ránézve tehát ez a feltevés szinte lehetetlen. A másik nem való-