Századok – 1942

Történeti irodalom - Úr és paraszt a magyar élet egységében; ld. Eckhardt Sándor - Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai. Ism.: Gerézdi Rabán. 338

TÖRTÉNETI IRODALOM 339-látogatták magyarjaink. Később azonban — a laicizálódás lassú belopózásával — a távolabbi, teológusairól híres Páris majdnem egészen kikapcsolódott, s a súlypont mindinkább Itáliára tolódott át, ahol a gombamódra szaporodó egyetemek — Rómának sugallatára — magukhoz szívták a praktikusabb, jogi studiumokat áhító magyar diákokat is. Számukra ezóta, a XVI. század elejéig, Itália jelentette a Tudást, a Művészetet, az Életet. A magyarság — diákjain keresztül — mindig benne élt az egész latin, keresztény szellemet izgató problémák légkörében. A protestántizmus — mely lényegében nem volt más, mint az erőteljes germán szellemnek a latinitáson vett diadala, bár ebből sokat átvett — egyidőre a magyarság Itália felé forduló szellemi érdeklődését is visszavetette és a német egyetemek germán gondolkodása felé hajtotta, mígnem azután a trienti zsinat ösztönzésére meginduló visszahatás jezsuita és majdnem kizárólag papi iskolázása újra Itália, szorosabban véve Róma felé fordult. De régi, egységes műveltségünk már megszakadt, kettévált, hogy a barokkon keresztül farkasszemet nézzen, majd a felvilágosodás idején látszólag kiegyezzék, de összetalálkozni igazában sohase tudjon. Ezt az Itália felé orientálódást — itt Itáliát szimbólumnak is vehetjük — az adatok tömegével igazolja V. könyve. Fraknói óta ő végzett ezen a téren legjelentékenyebb adatközlő munkát. A páduai egyetem és a római Collegium Germanicum et Hungaricum magyar tanulóinak anyakönyvét és iratait kiadó kötetei csak nyitány voltak ehhez a mind méreteiben, mind pedig jelentőségében nagy publikációhoz. A tulaj donképeni adatközlést, amely e nagy munka valódi és elvitathatatlan értéke, előszó és bevezetés előzi meg. Szó nélkül mehetnénk el mellette, ha nem lépne fel már terjedelménél fogva is — 160 lap — szinte önálló tanulmány igényével. Első része a magyar tanulók iskoláztatását tárgyalja, a második az egyes egyetemek történetét és az ott tanuló nevesebb magyarokra vonatkozó adatokat igyekszik összefoglalni; bár mindkettő az adatok tömegén épül fel, nem több mint ezek laza, anekdótaszerű összetűzése, minden szervesebb belső egység, összefüggés meglátása nélkül. Az itáliai iskolázásnak jelentőségét éppen a tanulók visszatérése után lehet felmérni. Hol, milyen minőségben helyezkedtek el itthon. Kitapogatni azokat a gócpontokat, amelyek körül csoportosultak. így mindenekelőtt a királyi kancelláriát, mely legmagasabb műveltségünknek mindvégig centruma és irányítója volt.. A kancellárok, alkancellárok, királyi titkárok jelentékeny része már az Árpádok óta olasz egyetemekről került ki. S rajtuk keresztül le lehet mérni a magasabb magyar műveltség hőfokát. Másrészt pedig az egyes püspükségeket is soraikból töltötték be, és így újabb, kisebb központok létesültek. A káptalanok tagjai sem maradtak hátrább, a hiteleshelyek és a káptalani iskolák, melyek a műveltséget az alsóbb rétegek felé közvetítették, szintén itáliai egyetemekről kapták vezetőiket. Ezeken, kiváltkép a királyi