Századok – 1942

Történeti irodalom - Someşan; Laurian: Le passé de la Transylvanie et le facteur géographique. Ism.: Elekes Lajos. 331

TÖRTÉNETI IRODALOM 335-főleg, ha ezeknek a szerves összefüggéseknek illusztrálására mindössze az a másik állítás szolgál, hogy a Kárpátok külső és belső oldalán tökéletesen azonos térszíni, növényzeti és népi viszonyok találhatók. Ez ugyanis merőben helytelen; földrajzi szakírónak tudnia kellene, hogy magukban az erdélyi Kárpátokban is két merőben elütő csoportot kell megkülönböztetnünk: a Kárpátok vonulatát a Barcaságig, s azon túl a Délerdélyi Havasokat. A Kárpátok pedig gyűrt hegység, különböző (vulkáni, kristályos, mészkőszirtes, homokköves) vonulatokból áll, következésképen külső és belső felépítése egészen más.1 Más ennek megfelelően a térszín, a növényzet is; főképen pedig más az emberi élet, amit itt nemcsak a biológiai törvényszerűség, hanem a kultúrnépek fejlődésének ezer finom összetevője formált, évszázadokon át másként a Kárpátok túlsó és innenső oldalán. Nagyon helytelen az a könnyedség, amellyel S. elhatárolja a román életteret. E sorok írója maga is több ízben kifejezést adott annak a véleményének, hogy a Dnyeszter és az Alduna közti tájak történelmi értelemben a román élettérhez tartoznak. Határaik azonban még dél felé sem bizonyultak elsőrendűnek, kelet felé pedig éppen gyöngék, s ez az oka, hogy Románia hosszú ideig idegen népek, elsősorban keleti vándorok országútjának szerepét játszta. A különbségek, amelyeket S. a Dnyesztertől keletre és nyugatra eső tájak közt felsorol, valójában egyáltalán nem élesek; a klimatikus szélsőségek kontinentális jelenségek, Oroszországban fokozódnak ugyan, de Romániában is megvannak; száraz steppe a Dnyeszteren innen is akad, s a település nemcsak a délorosz pusztán, hanem Romániában is elég későn ment végbe. Teljesen érthetetlen azonban, amit a Tisza árteréről mond. Mikor és milyen tekintetben volt az hatá"r? A magyar honfoglalás, de azelőtt sok egyéb megszállás is éppúgy kiterjedt a folyó jobb, mint a bal partjára. Hogyan lehet a Tisza árterétől keletre eső területet románnak feltüntetni, mikor az a hegyek alját nem tekintve ma is magyar! Hogyan lehet azt állítani, hogy e tájakon az ókor óta változatlanul egy nép lakott, mikor a főbb folyók nevét legalább három-négy nagy népcsalád tagjai formálták, míg mai alakjukat elérték, s hogy ez az egy nép éppen a román volt, noha annak fokozatos beszüremkedését s lassú térfoglalását kétségtelen hitelű forrásokkal, pontosan megrajzolhatjuk ! Tárgyismeret és kritikai érzék teljes hiányának — vagy rosszhiszeműségnek? — még súlyosabb példáit látjuk a politikai fejlődés értékelésében. Már az az állítás is nagyon merész, hogy Kelet-Európa első jelentősebb állama a dákoké; kétségtelen, hogy nem is egy, hanem több elődje volt, például az a szkíta királyság, amely ellen Dareios hiába hadakozott. Ha viszont ezeket átmeneti, nem időálló jellegüknél fogva nem tekintjük igazi államoknak, 1 Bővebben Id. Prinz Gy. előadását: Magyar Földrajz, I. 117. sköv. 1.