Századok – 1942

Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16

А К JH NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 25 nevelő munkája? Amit kétségbevonni nem lehet; a későbbi fejlődés tanúsága szerint sokkal gyökeresebb, áthatóbb volt, mint a görög kereszténységben. Csakis a papi hivatásnak a hűbériességbe beletagozódó műi; ödése magyarázhatja ezt. Bármilyen paraszti papcsalád is. a helyi társadalom szokásainak őre, gondozója, megszentelője? Csak ez lehet a képzettség lenyege, amelyre nyugati mintára tanították\ És talán éppen ebben rejlik a nyugati társadalmosodás módszereinek expanzív ereje: rászoktatják az új papot, hogy álljon félre az érdekek játékából, ne csatlakozzék sem az erősebbek hatalmához, sem a gyöngébbek tömegéhez, hanem szent formákkal ismerje el mindazt, ami tartós, hangtalan megállapodás az emberek között, a foglalatosságokat és azoknak kölcsönösségét.!Ha a kicsiny exisztencia valamiként gyökeret vert, ha bárhol, bárki földjén vagy bárki megbízásából generációkon át valami munkát végzett, az a pap gondozása alatt kétségbevonhatatlan „kondícióvá" izmosodott. Nem az individuális érvényesülést szolgálja tehát a pap hivatása, hanem az exisztenciák tartós viszonyát egymáshoz, jogelvek nélkül, az együttélés közeli tapasztalatainak alapján. Bármily kezdetleges is a papnak szellemi felszerelkedése, a helyi viszonyoknak ő az objektív szakembere. Nem elvont tudás kell ehhez, hanem valami fegyelmezettség, ami iérzékenyen tartózkodik az érdekeltségekhez való csatlakozástól, s csak azt ismeri el, nyilatkoztatja ki, amit tapasztalati tényként megállapíthat., Kezdetleges műveltségével is magasabbrendű, intellektuális munkát végez az életvitelnek, a szokásoknak ily állandó közeli megfigyelésével, megértésével, szentesítésével. Nem is kell kivételes erkölcsi emelkedettség ahhoz, hogy tárgyilagos magatartását megőrizze, mert hiszen ő nem ítélkezett, hanem a vitanélküli szokásos tényeket kísérte, segítette sokféle formájú kifejeződésre. Ezek a kifejezett szokások alkották azonban mindinkább a világi közigazgatás bíráskodásának joganyagát is. ÇÂ plébánia ily módon mindenütt a helyi társadalom objektív adminisztrációjának intézménye, a nép és a felsőség között képződött hivatás, azaz voltaképen hűbéri képződmény.^ Ekkor már nyugaton annyira szilárd belső üzemmel, hogy a patrónus úrtól nem is a javadalmat, a földet kérvényezte a plébániára pályázó pap, hanem magát a plébánosi hivatalt. A szélső, új társadalmakban szinte az egyedüli igazi liűbéries „beneficium", azaz megalapozott hivatás, ami önmagában, önálló társadalmias működésével szolgálja meg fenntartását az úrnak, s nem a javadalomért cserében az úr érdeke szerint igazodó szolgáltatásokkal. Kényszernélküli szociális hatása oly tényeket tesz a társadalomszervezet sarkpontjaivá, ame-