Századok – 1942
Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16
Il) HAJNAL ISTVÁN hogy miként alakíthatta volna át az egyház csak ilyen alapokon, módszerekkel az új társadalmakat. A szertartások, külsőségek hatottak? Vagy a tanítások? Mindezekben Bizá nc ekkor még hatásosabb volt a nyugati egyháznál. A szélső,, új nemzeteknél is nagy a szerepe a kolostori térítésnek, s buzgó szentek működésének, — de lehet-e kultúrfordulatokat lelkes, meggyőző érvelésekből magyarázni? Az új területeken, nyugati módra, a plébániaegyház vált lényegessé, a bizánci kolostori egyháztípussal szemben. Bármily magas szellemi kultúra hordozója is a kolostor Nyugaton is. mégiscsak a plébániarendszer az egyház társadalmiasságának s ezzel fejlődésképességének a széles alapja. Azok a népek, amelyek a, nyugati egyházhoz csatlakoztak, de a plébániával szemben a kolostor tartotta meg a vezetést — mint pl. a skótok, írek, — kezdeti világraszóló kultúrsilterek után egyházi fejlődésükben megakadtak. Az új nemzeteknél a kolostori településekhez képest aránylag észrevétlenül, s mégis sokkal általánosabban gyökerezett meg a plébániaszervezet, — mintegy figyelmeztetve arra, hegy a nyugati egyház fejlődésének mégis csak ez a lényege. Minél mélyebb a hűbériség, annál lényegesebb a plébániának a szerepe. A világi közigazgatás kerületi beosztása, de bizonyos értelemben hivatalnoksága is a plébániaszervezetből képződött ki, s nem a kolostori rendszerből. A plébániát az új területeken a központi hatalom vezette ugyan be a püspökséggel együtt, de nyilvánvaló, hogy a hűbériességhez tartozó intézmény volt és a földesurasághoz hasonlóan a nyugati hűbériesség alapvető módszerei alakították ki. A Merowing—Karoling korszakok nagyarányú szekularizációi, az úgynevezett „magánegyházak" általánosulásai kétségtelenül a mélyebb, elemibb értelemben vett hűbéri szokásszerű módszereknek következményei. A szélső királyságokban sem maradt a plébánia a központi politikai s egyházi szervezet racionális alkatrésze. Miként is lehet elképzelni a papság szerepét az új egyházak kialakulásában? A vidéki papság általában még évszázadokig írástudatlan a Nyugaton is; teológiai képzettsége alig több, mint amit a szertartások begyakorlásával összefüggésben szerzett, valószínűleg többnyire az apától fiúra szálló családi hivatásban. De egyáltalán, a nyugati egyházban az egész középkoron át háttérbe szorult a papok speciális teológiai képzése, még magasabb iskolázásuk is, a kiváltságosak kivételével, a gyakorlati „retorikai" tanulmányokból állott. Az új, szélső területeken tehát bizonyára csak valami egyszerű liturgikus képzettség volt szükséges az átlagos papi hivatáshoz. Miként mélyülhet el mégis a kereszténység és a papság társadalmat
