Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272

302 MÁLYISZ К LE MÉH A támadásra hivatott haderő átszervezésével karöltve haladt az ország védelmi rendszerének fejlesztése. Királyainknak a várépítést szorgalmazó fáradozása annyira ismeretes, hogy bővebben nem is kell róla szólnunk. Elég. ha megemlítjük, hogy mindjárt a tatárjárás után IV. Béla a királyi uradalmak központjaiul eddig liozzáférhetetlennek tartott helyeken sziklavárakat emeltetett, mint a turócit Znió hegyén, amelyben az 1243-i telet töltötte.1 vagy feleségével, Mária királynővel ..az özvegyek és árvák menedékéül" a Duna mellett a visegrádit.2

Törekvését nemcsak egyes intézkedéseiből olvashatjuk ki, állapíthatjuk meg. Amikor a pannonhalmi apátnak adományozta a Balaton egyik kiemelkedő szigetét, a későbbi Szigligetet (1260), egész határozottan megmondotta: A tatárjárás tapasztalatai indították arra, hogy az ország báróival egyetértésben elrendelje várak építését s ezért az erődítésre alkalmas helyeket birtokosaiktól cserében vagy más módon megszerezve azoknak juttassa, akik építkezni tudnak, sőt a királyi birtokok hasonló pontjait is egyháziak és világiak kezére bocsássa.3 Minden részletre a központja a nemzetségi monostor, az a kultikus, temetkezési hely, amelyet a nemzetség mint kegyúr alapított valamennyi tagjának együttes erejéből ősi földjén, a nemzetségek nevét fenntartó helységek pedig kis, ma már sok esetben elpusztult falvak, amelyek mellett vár nem is állott. Vagyis a honfoglaló magyarságnak az a rétege, amely nem szegényedett el s amelynek tagjait az aranybulla korában királyi servienseknek nevezték, nem lovagi divatból kezdte számontartani, ápolni és feltüntetni a rokonságot, hanem a „de genere" megjelölés valóban régi szervezetnek az emléke; a rokonság tudata, a nemzetségi közös birtoklás, az ősi vagyon öröklési módjának a meghatározása előbb volt meg, mint a „de genere" elnevezés írásban feltűnik. 1 Pauler i. m. II. k. 196., 521. 1.; Ivánka fia András, a Forgáchesalád őse azonban csak várnagya volt az erősségnek, tehát ez nem magánvár. 2 Uo., v. ö. Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis, I. k. 143. 1. — A közelmúltban előkerült okleveles adat szerint Pertoldus mester zólyomi kőfaragónak a királyi várak építése körüli szolgálatait 1255-ben IV. Béla birtokadománnyal jutalmazta. (Szentpétery i. m. 1051. sz.) 3 Pannonhalmi rendtörténet, II. k. 309. 1.: ,,. . . cum olim regno nostro depopulato a barbaris nationibus et a tyrampnide Tartarorum permittente vei iubente Domino репе penitus devastate, timentes ne regnum ipsumadexinanitionem ultimam deveniret ac desiderantes, quod reliquie populi divina dispositione domino nostro subiect.i Providentia nostra salve forent, invocato baronum tocius regni nostri consilio ordinavimus, quod in locis aptis in omnibus terris corone nostre subiecti munitiones fierent, castra surgerent, ubi se populus imminente persecutionis tempore salutis causa recipere posset et salvare. Et ut huiusmodi salubris provisio commodius duceretur ad effectum, hoc usi fuimus moderamine, quod, si aliquis privatus locum