Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272

A M AoYA1í KÖZNEMeSSÉG KIALAKULÁSA 285 az adót, az államhatalommal való kapcsolatuk is kifejezésre jutott. Lassan azonban szokássá lett, hogy a király a birtokos uraknak átengedte a földjeiken élő szabadok adóit, akik felett így a földesúri hatalom még szorosabbá lett. Először egyházi nagybirtokosok szerezték meg a jövedelmet, például a borsmonostori apátság még Imre királytól kapta meg a falvaiból az uralkodónak járó szabaddénárokat.1

Az 1222-i aranybulla azután végleg a földesurak kezébe adta, amidőn kategorikusan biztosított minden servienst, hogy földjeiken nem szed a király szabad dénárt.2

II. Endre ígérete természetesen nem a libernek jelentett előnyt, mintha őt adómentességben részesítette volna, hanem a földesuraknak, akik egyetemlegesen felhatalmazást nyertek, hogy beszedjék szabadjaiktól a dénárokat és azokat saját hasznukra fordítsák. Mennél teljesebb lett a földesurak joghatósága az egykori szabadok felett, mennél határozottabban érvényesült irányukban igazságszolgáltatási jogkörük, alsóbbfokú bírói hatalmuk az exemptio és immunitás segítségével, annál közelebb jutott egymáshoz a liber és az egykori rabszolga. Az utóbbiak sorsa az egyházi tanítás hatására viszont annyira javult, hogy a XIII. században a két csoport szinte észrevétlenül összeolvadhatott, felvéve, mint kö?.ös megjelölést, a jobbágy nevet. A szabad magyaroknak a tömege, amely így egyre függőbb helyzetbe jutott, mint katona elveszett az állam számára. Noha valamikor még mindannyian fejenként vonultak hadba, amint elszegényedtek, nem tudtak régi kötelességeiknek eleget tenni. Nem egyedül a helyhez kötődés, a földművelésnek általánosabbá válása vezetett ide, bár kétségtelen, hogy a telepes gazdálkodás kevésbbé alkalmas a harci erények ébrentartására, főleg pedig a lóhátról való nyilazás gyakorlására, mint a pásztorélet. Talán sokkal inkább akadályozta őket a vagyon hiánya, a szegénység, hogy az uralkodók hadba hívó szavának engedelmeskedjenek. A háborúskodás ugyanis anyagi terheket is jelentett: nemcsak fegyverzetről és alkalmas lóról kellett kinek-kinek г„. . . et omnes liberos denarios do eisdem villis ad usum regalem provenientes" (Fejér, III./l. 457. 1.); a monostort azután jogának a birtokában II. Endre is megerősítette. Ö 1225.-i nagy privilégiumában így mondja: ,,Dedimus igitur ipsis libertinos denarios, qui vulgo fumarii vocantur ... ab omni populo eórum, tam de iobagionibus, quam de hospitibus ubique commorantibus, cuiuscunque conditionis sint." (Fejér III./2. 68. 1.) Az oklevelek kritikájára ld. Szentpétery I.: A borsmonostori apátság Árpádkori oklevelei (Budapest 1916), 27., 31., 76. s köv. 1. 2 1222. 3.