Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272

276 MÁLYU8Z EJjEMKR regalis.1

) A következő fokon a két szó szinonim jellegét a közéjük ékelődő vagy kötőszóval juttatták kifejezésre; olyan formán, mint először egy 1257-i oklevélben olvasható: „nobiles seu servientes regni".2 IV. Béla és István ifjabb király 1267-i privilégiuma pedig immár kétséget nem hagyóan tanúsítja, hogy a „nemes" és a „serviens" értelme közt nincs különbség, hiszen Magyarország nemeseit királyi servienseknek mondja: nobiles regni Hungarie universi, qui servientes regales dicuntur.3 Végleg pedig avval zárult le a fejlődés, hogy királyi serviens helyett következetesen nemest mondottak, ami a régebbi kifejezésnek a közhasználatból való eltűnését, kikopását jelentette. A nemesítési formulák tanúsága szerint4

is az átalakulás a XIII. század derekán ment végbe. A század első felében ugyanis az uralkodók, ha valakit ki akartak tüntetni, a serviensek közé fogadták be: in coetum serviencium nostrorum regalium. S bár ez a kifejezés még az 1280-as években is élt, mellette feltűnt — az 1260-as években — az az új formula, amely így hangzik: in coetum et consortium regni nostri nobilium, vagyis a nemesítésnek később szokásos megfogalmazása. De egyes esetek is bizonyítják a nobilis-serviens azonosulást. A sok közül csak kettőt említünk. II. Endre 1217-ben egy zalai várjobbágyot királyi servienssé tett: inter servientes regis befogadva; utódait viszont IV. Béla veri et primi nobiles-nek nevezte.5 Romanus és Pósa 1251-ben zalai serviensek, de ugyanokét 1274-ben nobilisoknak nevezik.6 A ..nobilis" jelző hozzátapadt azonban ahhoz a harcos csoporthoz is, amely a királyi serviensek mellett az ország haderejének másik jelentős részét tette ki: a várjobbágysághoz. Egy évtizeddel későbbről, 1255-ből ismeretes a „nobilis iobagio castri" kitételt tartalmazó első oklevél, mint amely esztendőben a ..nobilis serviens" megjelöléssel legelőször találkoztunk.7 1 Tagányi: Felelet. Történeti Szemle. 1916, 599. 1. 2 Hazai okmánytár, VIII. k. 426. 1.; Tagányi i. h. 597. 1.: ,,<le cetu et numero nobilium seu servientum." 3 Marczali: Enchiridion, 168. 1. 4 Gondosan összeállította őket Váczy, Századok 1927, 253. s köv. 1. 5 Tagányi i. h. 597. 1. 6 Váczy i. h. 252. 1. — Ugyanazon oklevél használja a serviens és nobilis nevet: Wenzel, III. к. 275. 1. (1272-b^n a királyné servienssé teszi szakácsát, pár sorral alább azonban már ezt írja: mint a többi nemes). Ugyanígy Wenzel, IV. к. 33. 1., 84.1. (1274. és 1 277.: servientes tanquain nobiles); Levéltári Közlemények 1925, 245. 1. 7 „nobilis iobagio castri." Wenzel, VII. к. 395. 1. - Erdélyi és Tagányi szerint - ebben meglepő módon egyetértenek 1244-ből