Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272

A M AoYA1í KÖZNEMESSÉG KIALAKULÁSA 277 Mivel a „nemes" megjelölésnek az általánossá válásával, népes társadalmi rétegre ruliázódásával egyidejűleg a legelőkelőbb urak, a nagybirtokosok magukat báróknak nevezték,1

a fenti jelenségeket úgy lehetne mag} arázni, hogy a vezető társadalmi csoport megunva nevét, elhagyta azt egy divatosabb kedvéért, s azután közömbösen nézte, hogy az alatta álló társadalmi rétegek mint teszik a magukévá. Vagy esetleg arra is gondolhatunk, hogy a királyi serviensek és a vár jobbágy ok vágyódtak az előkelő névre, mire a főurak, nem tudván elhárítani igényüket, lemondtak róla, a bárósággal kárpótolva magukat. Mivel nyelvtörténetünk tanítása szerint nem egy szavunk, például az úr vagy nagyságos, fokozatosan szállott lefelé, mégpedig igen magas polcról, ez a magyarázat nem is nélkülözné a valószínűség látszatát. A serviens-nobilis változás azonban oly szűk időközre korlátozottan, oly gyorsan ment végbe, hogy nagyon nehéz a társadalom személytelen, soha pontosan meg nem figyelhető tevékenységének, életének következményéül tekinteni. Azt hisszük, hogy a nobilis szó a XIII. században nemcsak nemest jelentett, mint napjainkban, hanem volt oh an határozott értelme is, amely ma már feledésbe merült. Erre a lényegre két társadalmi csoportrak, a szepesi tíz lándzsásoknak, valamint a turóci jobbágy fiúknak a története mutat rá. volna a legelső eset (Történeti Szemle 1915, 351. 1. és 1916, 583. 1.), azonban az oklevél XIV. századi hamisítvány (Szentpétery i. m. 798. sz.). —-A „nemes várjobb, gy" kifejezés későbbi példáit felsorolja Czímer K.: Az Árpádházi királyok várj óbbá gyai. A szegedi m. kir. állami főreáliskola XLVI. értesítője (Szeged 1914), 61. 1. 1 Tag ínyi meg íllapítása szerint (Történeti Szemle 1916,588.1.) nálunk Imre királynak a pápához intézett 1203.-i levelében olvasható először a bíró szó, azöiban „barones Francié" formában (Wenzel, VI. к. 239. 1.), Magyaiorszég előkelőire értve pedig II. Endre 1205.-i oklevelében. (A következő 1209,-i oklevél, amelyre Tagányi hivatkozik s amelyben „nullus comes, nullus princeps, nerr.o baionum" felsorolás olvasható (Wenzel, XI. к. 101. 1.), hamisítvány. [Szentpétery i. m. 250. sz. ]) Erdélyi szerint a magnates és barones kifejezések 1217-től kezdve váltak divatosakká. (A tizenkét legkritikusabb kérdés, 26. 1.) A báró szó jelentéséről s változásairól felvilágosít Du Cange „Glossarium"-a, I. k. 579. 1.: ,,. . . iam inde ab ipsa Augustini tempestate Barones dicti videntur viri nobiles principum obsequiis et servitio addicti, vei certe viri militares et qui primas tencbant in aulis regum." — 580. 1.: „Cum nobiles, qui regum servitio ascripti sunt, caeteris nobilibus praemineant, inde baiones dici coeperunt proceres ac magnates." Â kifejezés a német alkotmánytörténetben kevéssé ismert s francia hatásra a birodalom nyugati részein a XI.—XII. században honosodott meg. (V. ö. G. Waitz: Deutsche Verfassungs- geschichte (2. kiadás), IV. k. 333. 1., V. k. 461. s köv. 1.) ,