Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272

A MAGYAR KÖZNEMESSÉG KIALAKULÁSA 276 őket. Ez a Márton pedig, Mike nádor unokaöccse, azonos a jáki monostor felépítőjével, akit nemzetségének tagjai a „Nagy" jelzővel ruháztak fel.1 Igen valószínű, hogy a „nobilis" cím, amely őt származásánál, vagyonánál, hivatali állásánál fogva egyaránt megillette, reá való tekintettel is fűződött ily korán rokonainak nevéhez.2 Azoknak a királyi servienseknek a körében, akik nem dicsekedhettek ily előkelő családi kapcsolatokkal, a serviensnobilis átváltódásnak több fokozata különböztethető meg. Mint megállapítható, kezdetben az előkelőbb réteg nevét jelző gyanánt hozzácsatolták a serviensekéhez. A legelső példa erre 1244-ből ismeretes. Egy királyi oklevél ekkor a „nobilis serviens nost er "kifejezést használja,3 s az említett szokás az 1280-as évekig élt.4 (Pl. 1268: nobilis serviens 1 Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig (Budapest 1900), II. k. 245., 253. 1. 2 Az 1231-i aranybulla (Marczali: Enchiridion, 134. s köv. 1.) még határozottan az előkelőket nevezi nobilisoknak, amidőn eltiltja „az érsekek, püspökök, bárók és nobilisok" descensusát, mint amely miatt sok panasz hangzott el, a földesúri igazságszolgáltatói jogkör részeseit pedig így sorolja fel: „érsek, püspök vagy nobilis." (8. és 9. §.) Descensus-jogot ugyanis csak előkelő, kísérettel utazó urak igényelhettek maguknak. Hasonlóképen csak előkelők érthetők azokon a „hospites nobiles"-en, akik nem nyerhetnek Magyarországon méltóságokat, nehogy az ország gazdagsága veszendőbe menjen. (23. §.) Sőt talán nem feltétlenül azonos a „nobilis" és „serviens" jelentése még a hadiszolgálatról szóló rendelkezésekben sem. Az 1222-i aranybullával (7. §.) szemben ugyanis, amely szerint a serviensek nem kötelesek a királyt az országhatáron túl hadjáratba elkísérni, legfeljebb zsold fejében, az 1231-i bulla megfelelő pontja (15. §.), kimondva a nobilisok mentességét, így sorolja fel azokat, akiknek a királlyal kell tartamok: comesek, zsoldosok, vár jobbágyok, a tisztségek viselői és azok, akik nagy birtokadományban részesültek. Bármennyire közel került a szövegben a „serviens" és a „nobilis", még mindig fennmarad a lehetőség, hogy a vitás helyet így értelmezzük: Azokon a nobilisokon kívül, akik ispánságot vagy udvari méltóságot viseltek s a királytól nagy birtokokat kaptak, voltak még más előkelők is; ezek most éppen úgy kivonták magukat korábbi kötelezettségeik alól, mint 1222-ben a királyi serviensek. Megkülönbözteti a nobilist a servienstől Rogerius is. Ezt írja ugyanis: IV. Béla hadba hivatta „tarn nobiles, quam qui servientes regis dieuntur, quam castrenses et pertinentes ad castra." (Scriptores rerum Hungaricarum, ed. E. Szentpétery, II. к. 560. 1. A régebbi kiadásokban a „quam" kötőszó elmaradt, ami téves fordításokra és magyarázatokra adott alkalmat. A helyes szöveg megállapítása Juhász László érdeme.) 8 Wenzel: Árpádkori új okmánytár, VII. k. 170. 1. Az az 1186-i oklevél, amely „nobiles servientes"-t ír (Knauz: Monumenta eccl. Strigoniensis, I. k. 131. 1.), hamisítvány (v. ö. Szentpétery i. m. 146. sz.). 4 Váczy P.: A királyi serviensek és a patrimoniális királyság Századok 1927, 255. s köv. 1. 18*