Századok – 1942
Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16
Il) HAJNAL ISTVÁN hasznot remélhet. A hivatásnak, a foglalatosságnak nincs tehát olyan izmos belső szerkezete, hogy önmagában is elismerésre. alkalmazkodásra kényszeríthetné a társadalomélet nyersebb erőit. A hűbéres szolgálat egyoldalúbb, pozitív esetekre korlátozott; a közigazgatásra kevésbbé alakulnak ki társadalmiasan szakszerű, s ezért az erők játékával szemben önállóbb hivatások. Különösen a legfelsőbb szervezetig, a birodalmi alkotmányig nem tud felhatolni a szokásszerűség e kristályozódásfolyamata, — míg a francia királyság kétévszázadnyi territoriális széttöredezése után éppen a hűbérjog szerves összefüggése, adminisztratív alkalmazhatósága miatt egy új adminisztratív állam kialakításán dolgozhatott. A szokásszerű módszertől kifejezett életanyag feldolgozása: Európa további fejlődéstörténete, egészen a legújabb korszakokig. A nyugati hűbériség az alapszerkezet, amely szerint alakul ki a rendiség, majd az abszolutizmus társadalma is, mindenütt változatos különbségekkel. Nem a hűbériség önmagában, hanem a társadalmosodás alapvető módszere, a szokásszerűség, hozza fel az élet mélységeit a kultúrszerkezetbe. E módszerek vizsgálata lenne tehát a fejlődéskutatás alapvető feladata. Minden későbbi társadalomalakulásbe n is ezeknek szerepét, az ,,irracionális" strukturális tagozódást kellene rekonstruálni, szemben az élet rövidlejáratú érdekeinek érvényesülésével, ami mindig kevesebb ellenállásra talál az elvi, racionális szabályozásban, mint a szokásszerűen megalapozott intézményekben, képződményekben. Azonban a szokás önmagában még nem termékeny módszer; a fejlődés legfőbb akadálya, megcsontosítója is lehet. Ma már általánosan csak ezt a szerepét látjuk. Babonás szokásokat termel ki az ausztráliai horda is, alattuk folyik ösztönös, strukturálatlan, történetietlen élete.* A szokásszerűség csak akkor termékeny, ha az élet semmi oldalán sem hagy nyílást a csupasz közvetlen érdek érvényesülésére; ha szokás szokáshoz igazodik, generációk életén, sokféle eseményein átvonulva, a tartósat, az emberi lét teljével minden viszontagság közt összeegyeztethetőt kifejezve.| Miként történhetett ez a korai középkorban, az antik bukása után? Ez az európai kultúrkezdetnek problémája: s egyúttal talán minden igazán új kultúrkezdetnek problémája is. A mi feladatunk ezúttal csak az, hogy az összehasonlító fejlődéskutatás számára általános, közös alapokat találjunk, a társadalmosodás általános, elemi módszereinek felismerése által. Annyi azonban világos, hogy a kultúrkezdet problémáját nem oldhatjuk meg semmiféle filozófiai kérdéstevéssel, sajátos
