Századok – 1942
Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16
А К JH NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 21 lelkiségek valamiként való felbukkantatásával; sem pedig morális vagy jogi elvek bonyolult kölcsönhatásával. IAZ újnak születése mindig a régi társadalomstruktúrák belső fejlődéstörvényeiből következik^. A fejlődéstudomány sosem adhat választ az emberiség sorsának végső nagy kérdéseire. De, ha konkrét fejlődésmódszerek vizsgálatánál marad, gazdagíthatja, öntudatosíthatja ismereteinket a társadalom életéről, sőt egészen át is alakíthatja a ma általános elképzeléseket, amelyek naiv racionalizmussal mindenütt az eleven erők I működését, élő nemzedékek küzdelmeit látják, s igen kevéssé struktúrákat, amelyek az erők játékát tartós érvényű formákkal megfékezik, generációk életét, munkáját szerves folytonosságra késztetik.1 * I A Krisztus utánjjelső évezre d vége a fra nciá knál a hűbéri > fejedelemségekre széttöredezés, a németeknél ellenben birodalomalakulás. A kereszténységnek a szélső nemzetekre való kiterjedése mégis arra figyelmeztet, hogy nem maga a birodalmi és egyházi expanzió a korszak fejlődésének lényeges eseménye, hanem az, hogy a nyugati társadal mosodás módszerei most már valamiként „hordozhatókká", átültethe tőkké váltak. A „kul túrt er jedés" problémája ez; a szélső nemzetek fejlődése e problémának elsőrendű, változatos kísérleti anyaga. Akárhogyan is küzködünk ellene, a kereszténység terjedésében lényegében ma is csak elveknek, érdekeknek előnyomulását látjuk. Holott az erőknek ilyen érvényesülése csak üres mozgás, az elvek elfogadtatnak, az élet a-régi maradhat. Az új, keresztény királyi kormányzatok, papságok mit hoztak magukkal, ami nem elv volt, nem cél és lelkesedés, hanem ipódszer? Mi volt az, ami Nyugaton már általánossá, magától.^ értetődővé vált ez időben, aminek átalakító szerepe mellett eltörpül minden céltudatosan létesített szervezetnek a jelentősége? A kereszténységben, itt, a szélső vidékek számára, a merőben új s különös a társadalomigazgatásnak valami addig ismeretlen passzív módszere lehetett. A királyok nem ezt akarták, hanem inkább az erők központosítását. Bizonyára úgy hitték, hogy a társadalom addigi érdekszövetkezéseit, a törzseket, nemzetségeket — széjjelbontja az új rendszer, hogy aztán állammá lehessen egyesíteni mindent. így is történt, — de aztán egy-két generáció, s ugyanaz a módszer. 1 V. ö.: Hajnal I.: Történelem és szociológia. Századok 1939.
