Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272
À magyar köznemesség kialakulása. I. közlemény. A kérdéssel: mi is köznemességünk eredete, feltűnően keveset foglalkozott történetírásunk; ha pedig válaszolni akart reá, főleg a jogi vonatkozásokat tárgyalta, a nemesi birtokjog jellegét, meg az örökösödés rendjét vizsgálva. „Az egységes nemesi rend kifejlődését csak a birtokjog fejlődésének fonalán nyomozhatjuk "— jelenti ki kategorikusan Rugonfalvi Kiss István abban a tanulmányában, amelynek már a címe is problémánk megoldását ígéri,1 s hogy másoknak, akik szerényebb célt tűztek maguk elé, hasonló a felfogásuk, arról tanúskodik Waldapfel Eszternek „Nemesi birtokjogunk kialakulása a középkorban" című értekezése, ű ugyanis, felvetve a kérdéseket: vájjon Werbőczy köznemessége a kora-középkor két szabad, katonáskodó elemének, t. i. a foglaló és adományos osztálynak az összeolvadásából keletkezett-e, vagy pedig csak egyiküknek a leszármazottja, szintén úgy látja, hogy feleletet reájuk „egyedül a birtoklásunk kezdeteire visszamenő kutatások" adhatnak.2 Bár tetszetős feltevés volna jogászias gondolkodásmódunkat okolni az egyoldalúság miatt, így aligha közelítenők meg az igazságot. Sajátságos eljárásunk inkább úgy magyarázható, hogy a kérdés túlságosan egyszerűnek látszott. Most nem a köztudatunkat részben még ma is irányító Werbőczy-féle elgondolásra célzunk, amely szerint a köznemesség azonos a honfoglaló, szabad magyarsággal, bár ezt a felfogást még olyan nagytekintélyű tudós is vallotta, mint Pauler Gyula.3 Alig valamivel vélte bonyolultabbnak a problémát az a kutatónk, Váczy Péter, aki felismerte, hogy kell valami mélyebb értelemnek lappangania XIII. századi okleveleink kife-ezései mögött, amelyT ek egyr szer nobilisoknak, máskor királyi servienseknek nevezik ugyanazon társadalmi rétegnek a tagjait. Mert ha az ő fejtegetése után többé már nem is 1 Az egységes magyar nemesi rend kifejlődése (Debrecen 1932), 16. 1. a Századok 1931, 134. 1. 8 A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt (2. kiadás, Budapest 1899). I. k. 263. 1.
