Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272
A M AoYA1í KÖZNEMESSÉG KIALAKULÁSA 273 lehet a nevek különbségéhen csak kancelláriai szokást, a formulák váltakozását látni — mint ahogyan Tagányi Károly is tette1 —, lényegében ugyanúgy mutatja be a magyar nemssség kialakulását, mint régibb történetíróink. Tehát a szabad, honfoglaló magyarságból válik az ki, attól különül el, mégpedig úgy, hogy a XIII. század elejére már ki is alakult ,,az egységes nemesi társadalom",2 aminek magfelelően a probléma súlypontjává annak felderítése lesz, ,,hogy egy sajátos szemléletmódtól ösztönözve" miért „vallotta magát minden nemes a király serviensének".3 A kérdést, azt hisszük, máskép kell feltennünk. Olyanformán, mint Erdélyi László, még ha nem is értünk vele egyet, hogy a királyi serviensek alacsony társadalmi helyzetbői feltörekvő lovas szolgák voltak.4 Tehát adatainktól, a már sokszor megtárgyalt oklevelektől vallomást arra vonatkozólag kell kérnünk, hogy a királyi servienseket miért nevezték a XIII. században nobilisoknak s ez a név az előbbit, amelyet mai nyelvünkben már csak a „szolgabíró" kifejezés őriz, miért szorította ki. A névcsere mögött, meggyőződésünk szerint, a magyar köznemességnek mint rendnek a kialakulása s vele összefüggésben egész társadalmunk szerkezetének a megállapodása rejlik. Mindez azonban csak akkor lesz nyilvánvaló, ha vizsgálódásainkban érvényesítjük a katonai szempontokat, ugyanakkor pedig eleve valószínűnek tartjuk, hogy a középkori államok éppen úgy tudták, mint mi, hogy sorsuk — fennmaradásuk vagy teljes elpusztulásuk — végső fokon a harctereken dőlvén el, a társadalmi fejlődést irányító, meghatározó elemek közül a hadi érdeket nem felejthetik ki. I. Fejtegetéseinkhez legalkalmasabb kiindulópontul az aranybulla kínálkozik, mivel ez a nemest és a királyi servienst még jogokban és kiváltságokban különböző társadalmi 1 Felelet dr. Erdélyi Lászlónak „Árpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései"-re. Történeti Szemle 1916, 598. 1. 2 Váczy P.: A szimbolikus államszemlélet kora Magyarországon. Minerva 1932, 194. 1. 3 Uo. 114. 1. —- Jellemző megállapításai: „a nemes képletes értelemben .királyi serviens' lett" (191. 1.). ,,A kor [a XII. sz. második fele] mindinkább arra a meggyőződésre jut, hogy a nemes tulajdonképen serviens, hűbéres" (192. 1.); „a századfordulón [ХП/Х1П. sz.] a nobilis seu serviens regis már a nemest jelenti, a földesurat" (192. 1.). Az aranybullában „serviensek alatt nemeseket kell értenünk" (112. 1.). 4 Erdélyi L.: A tizenkét legkritikusabb kérdés (Kolozsvár 1917), 143. s köv. 1. Századok 1942, VII—VIII. 18
