Századok – 1942

Értekezések - BARANYAI LIPÓT: Emlékezés Klebelsberg Kunó grófra. 259

260 BARANYAI LIPÓT vesztve más életnek adjon helyet. Az ' „Untergang des Abendlandes" borongós hangulata ülte meg a világot. Az eszményekért való cselekvés helyét a puszta érdeket hajszoló lélektelen aktivizmus foglalta el. Ez volt a háború utáni Európa korlelkének a képe. Es ebbe a képbe még sokkal sötétebb színekkel rajzolódott bele a magyar sors tragikus fordulata. A béke bennünket magyarokat sújtott a legkegyetlenebbül és — bátran hozzátehetjük — a legoktalanabbul. Az embernek szinte az volt az érzése, hogy velünk magyarokkal nem békét kötöttek az ellenfeleink, hanem a végrendeletünket íratták alá. Gazdaságilag tönkrementünk. Elvesztettük az ország kétharmadának termő erejét, nyersanyagait és energiaforrásait. A megmaradt terület tőkéjét a háború elnyütte, a forradalom és az ezt követő megszállás tovább pusztította. A nemzet munkabíró fiainak színe-java vagy holtan maradt a csatatereken, vagy munkaerejében megfogyatkozva tért vissza. Ifjúságunk nagyrésze — akármi volt a mestersége vagy a pályája — vagy egyáltalán nem, vagy csak elkésetten és hiányosan tudta megszerezni az életre való felkészültséget. Gazdasági életünket tehát kétfelől — az anyag és a szellem felől — egyszerre kezdte ki a háború és a béke. A pénzünk értékét vesztette; a pénzben elhelyezett vagyon megsemmisült, a pénzbeli jövedelmek értéke pedig annyira csökkent, hogy a belőle élő embernek léte puszta tengődéssé vált. Mélyreható változás indult meg társadalmunk struktúrájában is; az emberi együttélésnek ebben a kényes szerkezetében, amelynek harmóniájától függ a nemzet belső rendje, nyugalma és politikai ereje. A középosztály városi rétege elszegényedett; a háború ebben a rétegben vitte végbe a legnagyobb pusztítást. A lelki és erkölcsi kifáradás mellett elsősorban a szegénység tette hozzáférhetővé társadalmunknak ezt a rétegét a forradalmak nemzetietlen, kozmopolita eszméi számára. A városi középosztály, mely azelőtt a nemzeti élet egyik legerősebb pillére és a haladásnak értékes kovásza volt, gazdaságilag teherré, lelkileg pedig háborgó elemmé lett a nemzet testében. A középosztály hanyatlása mellett társadalmunk átrétegződésének másik jellegzetes mozzanata a tömegnek, a városi és a falusi proletáriátusnak az előretörése volt; erejét az a nyomor adta, melybe az országot előbb a háború és azután maga a béke döntötte. Mindezt összevetve, az ország képe — gazdasági és társadalmi vonatkozásban egyaránt — radikálisan megváltó-