Századok – 1942

Értekezések - BARANYAI LIPÓT: Emlékezés Klebelsberg Kunó grófra. 259

EMLÉKEZÉS KLEBELSBERG KUNÓ GRÓFRA 261 zott. A gondolkodás homlokterébe az élet materiális fele lépett. A megélhetés, amely azelőtt szinte önként adódott, megnehezedett, bizonytalanná vált, tudatos gond lett belőle. Az értékek skálájának az élére a kenyér kérdése került; minden más értéknek a ranglétra alsóbb fokain kellett meghúzódnia. A szellemi satnyulás, az erkölcsi tompulás és a nemzeti érzés hanyatlásának halálos vésze fenyegette társadalmunkat. így festett az a Trianon utáni kor, amelyben Klebelsberg Kunó férfikora javát élte, tehetségét és munkáját a testében és lelkében egyaránt legyengült nemzet szolgálatának szentelve. A kibontakozás, a helyreállítás és újraépítés küzdelmes munkáját Bethlen István kormánya vállalta és vitte végbe; a nemzet bámulatos vitalitással rövid idő alatt talpra állott. Ebben a talpraállásban volt igen nagy része Klebelsberg Kunónak, aki Bethlen István kormányában az ország kultúrpolitikájának lett az építőmestere. Feladatában nemcsak hivatali kötelességet, hanem ennél sokkal többet: missziót látott; nem igazgatni jött, hanem alkotni. Univerzális szellemű ember volt, akiről így — ennek a megemlékezésnek a keretében — teljes képet adni nem lehet. Egész alakja abból a vaskos kötetre menő tanulmányból bontakozik majd ki, amelyet egyik legnagyobb tisztelője és sok dologban munkatársa, Huszti József professzor bocsát útjára éppen most, amikor halálának tizedik évfordulójáról emlékezünk meg. Mégis méltóképen szeretném szavakba foglalni a kegyeletnek azt az érzését, amellyel tíz év távlatában reá és élete művére visszagondolunk. Ezt a feladatomat — úgy érzem — akkor végzem el helyesen, ha Klebelsberg Kunót minél nagyobb távlatba állítom be és azokat a vonásait tárom fel, amelyek szellemének legmagasabb eszményét és lelkének legmélyebb érzését bontakoztatják ki előttünk. A szellemét betöltő eszmény a „kultúrfölény" gondolata, a lelkét átható legmélyebb érzés pedig a nemzetért aggódó hazaszeretet volt; ez volt a fegyverzete. Ezzel küzdött a kor kishitűsége ellen és ezzel indította meg a harcot a magyarságot fenyegető gazdasági, szellemi és erkölcsi szegényedés ellen. Minisztersége egész idejében, de ezután is szüntelenül azt hirdette, hogy a magyarságot csak a kulturális felsőbbség állíthatja talpra és csak ez nyithatja meg számára újból az emelkedés útját. A kultúrfölény Klebelsberg Kunó szájában nem szóvirág. nem retorikai fordulat volt, amely beszéd közben sza-