Századok – 1942

Szemle - gr. Révay József: Kisnemesek Tajnán. Ism.: Guoth Kálmán. 248

SZKMLE 249 önkényes, a mából vett. szempontokat érvényesítse a történeti anyag vizsgálatában. Józan valóságszemlélete, történeti érzéke mindvégig megtartotta a helyes úton, melyet olyan szépen állapított meg és jelölt ki bevezetése első felében. Könyve éppen ezért jóval értékesebb egy történetpublicisztikai cáfolatnál — aminek ő szánta: komoly kísérlet arra, hogyan lehet egy család történetét a helyi és családi érdekességek síkjáról történeti magasságba emelni a szellemi, társadalmi, gazdasági, nemzetiségi szempontok figyelembevételével. A barsmegyei Tajnay-család sorsában nagy, nemzeti méretű kérdések tükröződnek: a személy- és helynevek bizonyítják, hogy a magyarság népesítette be ezt a területet (nem szlávokra telepedett rá!), s csinált a vadonból a maga életmódjának megfelelő kultúrtájat; látjuk, hogyan alakult ki egy társadalmi réteg egész életberendezésével, s mint viszonylik a felsőbb és alsóbb társadalmi osztályokhoz századokon át. Végrendeletekből, pervallomásokból megkapó életszerűséggel rajzolódnak ki az egykori gazdálkodás módozatai, műveltség, ízlés, igények, vagyoni állapotok stb. —- egyszóval az egész történeti valóság; országos jellegű, az egész nemzet jövőjére kiható politikai események — mint pl. a török hódítás — itt lenn a szürke hétköznapok valóságában kapnak üresen kongó általánosításokon túl igazi értelmet, életízt. Szinte személyenként láthatjuk: hogyan pusztult a magyarság, miként szivárogtak be egyre nagyobb méretekben a nemzetiségek? így a török kiűzése után alig néhány évtized elég volt ahhoz, hogy az erősen megritkult magyar jobbágyságot a kedvező gazdálkodási lehetőségek következtében megindult tót (nem szlovák!) hullám szinte elenyésző kisebbségbe szorítsa. S e valóságból alig száz év múlva már hamis teória lett: hogy a magyar fpudalizmus rátelepedett a szláv őslakosságra és századokon át nyomorgatta. Bőségesen kárpótolnak az ilyen, s az ezekhez hasonló értékes eredmények azért, hogy egy — ma már legfeljebb újságcikket érdemlő — kortesfogás cáfolata elmaradt. Ezeken a tényleges eredményeken kívül azonban vannak a könyvnek módszertani értékei és tanulságai is — mint fennebb már utaltunk rá. R. a család sorsát nem a tények sorában, hanem alörténeti-társadalmi valóság sodrában vizsgálja: nemcsak azt nézi, hogy bizonyos időpontokban mi volt egy személy vagy az egész család helyzete, hanem azt is: hogyan jött létre ez az állapot, mennyiben működtek közre az egykori történeti erők, s viszont: ez az egykori történeti kép mit „válaszol" a feltett kerdésekre (erkölcsi, szellemi, települési, társadalmi stb.)? R. tehát elmélyítette a kutatást. Helyesnek és valószínűnek tartjuk azonban, hogy a jövőben a családtörténeti kutatások nemcsak így mélységben, hanem térben is kiterjedettebbekké válnak, s ha csak fővonásokban is, helytörténetté, vagy —- szűkebb értelemben vett — tájtörténetté szélesednek. Ahhoz t. i., hogy egy család sorsát élethűen beilleszthessük az egykori élet teljes folyamába, ismernünk kell a „környezet" rajzát is: a földrajzi, természeti adottságok sokszor és sok tekintetben nyúltak és nyúlnak bele az ember életébe; megszabják az ott élők életmódját, gazdálkodási, gazdagodási, művelődési stb. lehetőségeit. Látnunk kell a vidék társadalmi fejlődését is, hogy helyesen illeszthessük bele az egészbe a részt: a társadalom tagozódásába a családot, annak tagjait. A kép csak így lesz szemléletes, eleven, életszerű. Nem elégedhetünk meg tehát az illető család koronként változó életformájának kihüvelyezésével, mert az így alkotott képnek vagy képeknek nem lesz „történeti levegője". Pl. egy köznemesi család életének leméréséhez szükség van arra is, hogy ismerjük az alatta vagy mellette élő jobbágyrétegek, vagy sokszor éppen a vidék