Századok – 1942

Szemle - Tonelli Sándor: Tisza István utolsó útja. Ism.: Török Pál. 245

SZKMLE 245 vezető párt, я liberális es a konzervatív, politicianízmusa behatolt a magyarországi románság politikai életébe és ott megoszlást okozott. A lap 1893-ban bekövetkezett ideiglenes betiltása után (Slaviei ekkor már visszaköltözött Romániába) a konzervatív támaszú Ratiu Jánosnak, illetve a nemzeti párt komitéjának birtokába ment át, de jelentősége lépésről-lépésre hanyatlott 1903-ban bekövetkezett végleges megszűnéséig. Szerepkörét új fiatal nemzedék, a Gogáék radikalizmusa vette át. B. könyvét a szakemberek értékelni fogják; de okulás céljából melegen figyelemre szeretnők ajánlani minden felelős erdélyi vezető embernek is. Tótll Zoltán. Németh Sámuel: A soproni evangelikus líceum küzdelme a magyar tannyelvért a Bach-korszakban. (A Dunántúli Evangelikus Egyházkerület Soproni Líceumának 1939—40. tanévi Évkönyve. Sopron 1940.10—35 1.) — A tanulmány folytatása és befejezése annak a dolgozatnak, mely a soproni ev. líceum 1938—39. évkönyvében jelent meg „A soproni evangelikus líceum küzdelme a nyilvánossági jogért a Bach-korszakban" címen (ism. Századok 1940, 121. 1.). A szerző most a magyar tannyelvért vívott hősi küzdelmet tárja elénk gondosan felépített tanulmányában. Iskoláink előbb a latin tanítási nyelv ellen küzdöttek, mikor pedig a reformkor hosszú harcai után polgárjogot kapott a magyar nyelv, néhány év elteltével, 1849 után a némettel kellett felvennünk a küzdelmet. Az „Entwurf" az állami iskolákra egyenesen rákényszerítette a németet, de a protestáns iskolákkal nem tudott könnyen elbánni. A protestáns autonómia felvette a küzdelmet a magyar nyelv jogaiért és tízévi harcát siker koronázta. A harc első szakasza 1850—55-ig elég kíméletes volt, de az 1855—60-ig tartó korszakban a kormányzat nem válogatott az eszközökben. A tanári testület és az ev. konvent szembehelyezkedett az Entwurf szellemével már csak azért is, mert pl. az 1853-i diákstatisztika szerint 173 tanuló közül csak 26 volt a német. Az iskola nyilvánossági joga forgott kockán. Hosszas huza-vona után kölcsönös engedmények árán 1854-ben létrejött a megegyezés: a német heti 24, a magyar heti 16 órával szerepel a soproni líceumban. Ezen az alapon az iskola 1855-ben megkapta a nyilvánossági jogot. 1855 után azonban rosszabbodott a helyzet. A németesítésnek újabb hulláma érte Magyarországot s a kormányzat most már a felső osztályokban tiszta német tanítást kívánt, ami magával hozta azt is, hogy a tanároktól megkövetelte a német nyelv alapos tudását. Ebből persze újabb harc keletkezett, melyben Sopronon kívül résztvett Pápa, Nagykőrös, Debrecen és Pozsony is. Erre a szigorító rendeletre írta Arany János : „Akkor pedig jó éjszakát professzorság !" Hiába volt minden küldöttségjárás és felterjesztés, a magyar nem kapta meg 1855-i jogát a soproni líceumban sem. A heves küzdelem csak akkor ért véget, mikor Bach rendszere megbukott és az egyház visszakapta autonóm jogait s vele együtt az iskola is a magyar tanítási nyelvet. A soproni ev. líceum és konvent levéltárának iratanyagából N. sok értékes adatot bányászott ki az abszolutizmus korának iskolapolitikájára vonatkozólag. Farkas László. Tonelli Sándor : Tisza István utolsó útja. (Sarkotié István báró . . . naplója. Acta Universität is Szegediensis, Sectio geographicohistorica, Tom. VII. fasc. 2.) Szeged 1941. 8° 144 1,— Saíkotié vezérezredes, mint Bosznia-Hercegovina tartományi főnöke 1918 kritikus hónapjaiban gyorsírásba diktálta a napi eseményeket. E följegyzéseknek egyik példányát T.-nek adta, s vele 1927-től további adatokat