Századok – 1942

Szemle - Bíró Sándor: A Tribuna és a magyarországi román közvélemény. Ism.: Tóth Zoltán. 242

SZEMLE 243 keSsésére állhatott volna a szerzőnek az Orsz. Széchényi-Könyvtár hírlaptárában, úgyszintén Z. Karkaleki Bibliotéka Rolüaneaska-jának egyes részei. (Utóbbiból valamennyi az Erd. Nemz. Múz. régi román könyvtárában is megtalálható.) Némi részletesebb könyvészeti utánajárás sem ártott volna a munkának. Molnár János orvos működéséről Lupaç János egyik tanulmánya összefoglalóan szól, egy másik dolgozata Baritiu Gazeta-jával foglalkozik.1 Cipariu Organul luminarei c. lapjához érdekes adatokat találhatott volna Al. Lupeanu-Melin tanulmányában.2

Bolliac „magyarbarát" Espatriatul-jávai kapcsolatban szerettünk volna hallani néhány szót e barátság dáko-román. sot. egyotemgs forradalmi hátteréről is. A polgári osztály kialakulásáról mint a román politikai öntudatosodás feltételéről nemcsak а/ abszolutizmus korának táján, hanem már Baritiu lapalapítása idején is szerettünk volna hangsúlyosabb szavakat olvasni. Egy-két apróbb idézési pontatlanságot nem tekintve (pl. 40. 1.: a befejező bekezdés végéről elmaradt Slavici Amintiri c. művének jelzése) a tanulmány felépítése, fokról-fokra vaslogikával haladó előadása, világossága mintaszerű. B. művének nagyobb és értékesebb második felét a Tribuna története alkotja; a megelőző rész utolsó fejezetével egybevéve külön tanulmánynak tekinthető. Ha az első rész összefoglalásnak kitűnő, a második eredetiségben, új és ismeretlen anyag feltárásában, az erdélyi román értelmiség politikái arcának éles megvilágításában kiemelkedő. A legújabbkori történetnek a közelmúltig meglehetősen elhanyagolt módszere, az ujságkutatás talált itt buzgó művelőre. A liberális Magyarország a szabadjára hagyott és csak utólagos ellenőrzéssel fékezett nemzetiségi nyelvű sajtó féktelen magyarellenes hangjáról alig vett tudomást. A politikai kiélésnek és propagandának olvan lehetőségei voltak a nemzetiségi lapok hasábjain, amilyenekről a mai kisebbségi viszonyok közt álmodni sem lehetne. Az első román politikai napilap, a Tribuna megalapítása mint a radikális fiatalabb nemzedék politikai igénye jelentkezett Erdélyben; megelőzőleg ezt egy darabig a Çaguna alapította Telegraful Roman karolta fel. Mikor ez a lehetőség megszűnt, a Tribimának, a harcos szellemű, céljait pontosan ismerő, merészségében is bölcs mérséklotű lapnak, Slavici Jánossal az élen, létre kellett jönnie.3 Szellemi feltételei az erdélyi triász gondolatköréből már a 30-as években kiteljesedő pánromán gondolatban rejlettek. A gondolat megvalósítására irányuló törekvés 1848/49-ben megbukott ugyan, de a jobbágyfelszabadítás utáni gazdasági fejlődés és a különösen 1860 után nekilendülő közművelődési előrehaladás, a politikai vágyak félig-meddig való beteljesedése a szebeni Landtag-on, végül a fejedelemségekkel, majd Romániával felvett rendszeres szellemi kapcsolatok az eredetileg külön nemzetnek induló magyarországi románságot egy szellemi nemzetté tették a Kárpátokon túl élővel. Az egységessé váló nemzetfogalom gyúl ki 1 Doctoral Ion Piuariu-Molnár. 1749 1815. (Bucurest i 1939); Un capitol din istoria ziaristicei románesti ardelene. Gheorghe Baritiu (Sibiu 1906). 2 Inceputuri ah- ziaristicei rornânesti ín Ardeal. Ld.: Almanahul presei románé pe 1926 (Cluj 1926), 39-' 47. 1. 3 Vő. Aurel A. Mureçanu két tanulmányát; Eminescu Aurel Muresanu si serbarea delà Putna. („Miliai Eminescu" szerk. Leca Morariu, V—VI.) és Un document relativ la geneza „Tribünéi" din Sibiu. Tara Bârsei VIII. 1936. 129—132. 1. 16*